A 2020 első felében az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó Horvátországnak az integráció történetének legnehezebb elnökségi periódusa jutott. Mindennek ellenére az Európai Unió legfiatalabb tagálamának nem kell szégyenkeznie elnökségi ciklusának félidejéhez érve. Egy rendkívüli időszakban rendkívüli teljesítményt nyújtva próbálják az Európai Uniót eredeti haladási pályáján tartani.
„Erős Európa egy kihívásokkal teli világban” – ezt a mottót választotta magának a 2020. január elsején hivatalba lépő horvát elnökség. Nagyon valószínű, hogy amikor megfogalmazták, még nekik sem volt fogalmuk arról, hogy mennyire találó lesz ez a mondat. Persze, senki sem illúzióktól elkábítva vágott neki ennek az elnökségi időszaknak. Mindenki tudta, hogy az Európai Unió nehéz időszak elé néz. Igaz, ugyan, hogy néhány elhúzódó probléma még a finn elnökség alatt megoldódott: az új Európai Bizottság sok hányattatás után végül meg tudta kezdeni működését 2019. december elsején, és az Európai Tanács újonnan választott elnöke – a volt belga miniszterelnök, Charles Michel - is el tudta fogadni hivatalát.
A horvát elnökségre várt azonban a többéves pénzügyi keretterv – már ekkor is késésben lévő – tárgyalásai során a tagállamok és az uniós intézmények álláspontjainak közelítése. Ezen a téren ugyanis a finn elnökség nem csökkentette, hanem inkább növelte a véleménykülönbségeket utolsó javaslataival. Azt is tudni lehetett, hogy azzal, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének dátuma 2020. január 31-ére módosult, ugyancsak Horvátországra vár ennek levezénylése, illetve a jövőbeni kapcsolatok rendezéséről folyó tárgyalások megszervezése és megkezdése.
Önmagában már ez is elegendő munkaterhet jelentett volna a mindössze 2013. július elseje óta tagállam Horvátországnak. A végleges megállapodás a többéves pénzügyi keretterv tekintetében az eddig megszokott tárgyalásoknál is nehezebb, hiszen az Egyesült Királyság kilépése miatt ma még a költségvetés mérete is kérdéses, nemhogy az egyes szakpolitikákra fordítható kiadások közötti összhang megteremtése. Hasonlóképpen, a britekkel folytatandó tárgyalások is nemcsak amiatt nehezebbek az átlagnál, mert mindezidáig példa nélküli, hogy egy tagállam kilépett volna az Unióból, hanem azért is, mert maguk a tárgyaló felek sem jutottak még konszenzusra a kapcsolatok természetét és szorosságát illetően sem.
Ezekhez a nehézségekhez járult még némileg előrelátható új kihívásként a migrációs válság újabb fordulata, amikor Törökország megnyitotta menekülttáborait, és az ott élőket arra ösztönözte, hogy induljanak el az Európai Unió tagállamai felé. Noha önmagában a lépés váratlan volt, a borúlátó forgatókönyvekben eddig is szerepelt ennek lehetősége, a szíriai válság egyik következményeként.
Az igazi kihívást mégsem ezek, a többé-kevésbé előrelátható nehézségek jelentették. Mindezek mellett ugyanis a horvát elnökségnek már periódusának első hónapjaiban szembe kellett néznie a december végén Kínából induló, februárban az Európai Unió területére megérkező koronavírus-járvánnyal, amely már eddig is több mint tízezer európai polgár halálát okozta, napról-napra egyre sötétebbre festve az európai gazdasági és társadalmi prognózisokat. A horvát elnökség a Tanácsban zajló munka átszervezésével, a tagállamok erőfeszítéseinek összehangolásával óriási eredményt ért el. Tette mindezt úgy, hogy közben március 22-25. között több kisebb-nagyobb földrengés rázta meg Zágrábot és környékét, komoly anyagi kárt, sérülést és sajnos egy halálesetet okozva.
Horvátország elnökségi időszakának félidejéhez érkezett. Akármi is történik a második három hónapban, már eddigi teljesítménye is elismerésre méltó. Tisztelet Horvátországnak!
2020-03-31- Dr. Navracsics Tibor