A legfrissebb, 2020 májusában regisztrált európai polgári kezdeményezések egyike a feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA) szól. A kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy vezessék be az Európai Unióban, csökkentve ezzel a regionális különbségeket. A polgároknak ezen túl emberi méltóságot és „megfelelő életszínvonalat” biztosítana, valamint megszüntetné a társadalmi kirekesztődést. A feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójának legfontosabb ismérvei, hogy minden állampolgárnak – gyereknek és felnőttnek egyaránt – egyénileg, alanyi jogon jár, adómentes, továbbá független a jövedelemtől, a vagyontól és minden más körülménytől. A juttatás rendszeres időközönként, általában havonta kerül kifizetésre.
Elsőre talán jó gondolatnak tűnhet, ám valójában több okból sem lenne szabad bevezetni a feltétel nélküli alapjövedelmet:
Drága. Az egyes országoknak jelentős többletkiadással járna, ha minden polgáruknak fizetnének egy meghatározott összeget, mégpedig olyan nagyságút, amellyel garantálhatják a „megfelelő” életszínvonalat. Ez az állítás még akkor is igaz, ha azt mondjuk, hogy a nyugdíjakra, vagy akár a családi pótlékra ez esetben nem kellene költeniük, hiszen azokra egyfelől nem minden személy jogosult – ellentétben a feltétel nélküli alapjövedelemmel -, másfelől előfordulhat, hogy kevesebbet fordított rájuk az állam, mint az új FNA-ra. Az oktatás, egészségügy, tömegközlekedés és egyéb dolgok finanszírozása pedig továbbra is a központi költségvetésből történne. Következésképpen vagy forrás átcsoportosításra lenne szükség, de abban az esetben más intézkedésre nem jutna elegendő pénz, vagy adóemelésre, hogy legyen fedezet a plusz kiadásra. Lehetőség lehetne még egy közös európai uniós alap létrehozása, ám ott is hasonló problémákkal kellene szembenézni.
Nincsen ösztönző ereje, éppen ellenkezőleg. A feltétel nélküli alapjövedelem nem növeli a munkavállalási szándékot. Egy alacsony iskolai végzettségű, munkával nem rendelkező ember, aki tisztában van saját lehetőségeivel, miért vállalná megterhelő feladatok elvégzését, ha nélkülük is biztosítva van tisztes megélhetése? Miért maradna meg állásában egy nehéz, fizikai munkát végző személy, ha hasonló bevétel mellett kevésbé fárasztó módon is töltheti napjait? A fiatalok motivációja a tanulásra, a képességeik fejlesztésére is gyengülne, hiszen azt látnák, hogy különösebb erőfeszítés nélkül boldogulhatnak az életben. Mindezek hosszú távon az ország gazdasági teljesítményére, versenyképességére gyakorolnának negatív hatást.
Igazságtalan. Az a személy, aki nem dolgozik és így adót sem fizet, miért azoknak a polgároknak adóforintjaiból legyen eltartva, akik időt és energiát fektettek abba, hogy „megfelelő” életszínvonalon élhessenek?
Nem lehetnek jogok kötelezettségek nélkül. Minden állampolgár egy közösség tagja, amely irányába kötelességei vannak, nem élvezheti kizárólag az előnyeit a társadalmi létnek. Az egymásért való felelősségvállalás, a közös teherviselés – a szónak minden értelmében – nélkül nem működhet egy társadalom, és más sem. Az egyén középpontba kerülésével és a kötelességtudat háttérbe szorulásával, idővel a családi, baráti kötelékek is fellazulnak, ezzel pedig éppen az a szolidaritás tűnik el az életünkből, amely az egyik hivatkozási pont szokott lenni a feltétel nélküli alapjövedelem esetében.
2020.05.22. Kalas Vivien