Az európai országok számára komoly biztonsági kockázatot jelent, ha az Egyesült Államok valóban felmondja a Nyitott Égbolt szerződést. Az USA várható kilépése az egyezményből ez által újabb érv lehet az európai uniós védelempolitika továbbfejlesztése mellett.
A közös európai hadseregnek, a védelmi együttműködés szorosabbra fűzésének gondolata először az 1950-es években merült fel, és az Európai Gazdasági Közösség hat tagállamára vonatkozott. Ez az úgynevezett Pleven-terv végül azonban nem valósult meg. Az 1992-es Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződésben második pillérként a közös kül-és biztonságpolitikát határozták meg a tagországok, melynek részét képezi a közös biztonság- és védelempolitika is. Az utóbbi néhány évben ez a terület mind elvi, mind gyakorlati szinten új lendületet kapott.
2015-ben, a kelet-ukrajnai konfliktusra reflektálva Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke egy önálló európai hadsereg szükségessége mellett érvelt. Szavait tettek is követték, 2016-tól kezdődően ugyanis az Unió vezetői további lépéseket tettek a biztonság- és védelempolitikai együttműködés megerősítése végett. Egyebek mellett elfogadásra került az erre vonatkozó végrehajtási terv, melynek keretén belül bevezették a koordinált éves védelmi szemlét, illetve az állandó strukturált együttműködést (PESCO) is. Az intézkedésekkel párhuzamosan ismét hangsúlyossá vált az az elképzelés, hogy az Európai Unió a NATO-tól – és így az Amerikai Egyesült Államoktól – függetlenebbül gondoskodjon saját biztonságáról.
Emmanuel Macron francia államfőként 2017-ben tartott egy emlékezetes beszédet a Sorbonne Egyetemen, ahol az EU megreformálásával kapcsolatos nézeteit ismertette. A politikus a szuverén Európai Unió fontosságát emelte ki, amely a védelempolitika területén is meg kell, hogy mutatkozzon. A brexit és Donald Trump megválasztása után más európai politikusok is változásokat sürgettek. Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor egy közös hadsereg létrehozását szorgalmazta, Angela Merkel német kancellár pedig úgy fogalmazott, hogy Európának „saját kezébe kell vennie sorsát”. Miután 2018 októberében az amerikai kormányzat bejelentette, hogy felmondja a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról szóló szerződést – amit még 1987-ben kötöttek a Szovjetunióval -, újból felerősödtek ezek a hangok. Macron a döntés nyomán Európa biztonságát látta veszélyeztetve, ami csak megerősíti a saját haderő szükségességét, mely akár az USA-val szemben is képes megvédeni a kontinenst. A francia államfő javaslata mellett Angela Merkel is kiállt.
2020 májusában jelentette be Donald Trump, hogy országa kilép a Nyitott Égbolt szerződésből. Az elnök arra hivatkozott, hogy Oroszország nem tartja magát az egyezményben foglaltakhoz. A 2002-ben hatályba lépett megállapodás lényege, hogy az aláíró országok engedélyezik egymás számára, hogy fegyvertelen repülőgépek segítségével megfigyelhessék a másik nemzet katonai tevékenységét, erősítve ezzel az átláthatóságot és a bizalmat. A hírt követően tizenegy európai uniós állam külügyminisztere közös nyilatkozatban fejezte ki csalódottságát, kiemelve egyúttal, hogy saját magukra nézve továbbra is érvényesnek tartják a szerződést. Az USA távozása azonban így is kihatással van Európa biztonságára, legfőképpen akkor, ha Oroszország is követi példáját és a bezárkózást választja. A döntés ezen felül tovább élezi az ellentétet a katonai együttműködésben az Egyesült Államok és az Európai Unió között, továbbá rávilágít a kontinens kiszolgáltatottságára, így várhatóan ismét napirendre kerül majd az önállóbb európai uniós biztonság- és védelempolitika ügye.
2020.05.28. Kalas Vivien
Fotó: Newsweek