Magyarország és a magyar nemzet számára a Trianoni békediktátum aláírásának napja fájdalmas emlékeket ébreszt, talán idén még inkább, amikor is századik alkalommal van lehetőségünk visszanézni arra a bizonyos június 4-i napra. Az esemény a szomszédos országok szempontjából természetesen mást jelent, és az idei századik évfordulóval alkalmával némelyek a megszokott, ünnepi retorikát folytatták, voltak azonban az előző évekhez képest pozitívabb, Magyarország felé barátibb hangvételt tanúsító nyilatkozatok, nézetek is.
Szlovákia miniszterelnöke, Igor Matovič meglepő és pozitív fordulattal állt elő a több évtizedes, múltbeli szlovák állásponthoz képest, mely egyfajta paradigmaváltásnak is tekinthető, hiszen június 2-án a pozsonyi várban magyar kulturális programmal egybekötött megemlékezést és fogadást tartott, melyre közel száz felvidéki magyar személyiséget hívott meg. A miniszterelnök beszédében kifejtette, hogy a találkozón nem a történelmi összefüggéseket szeretné boncolgatni, hiszen a 20. század egész Európára nézve szenvedést hozott, így a szlovákoknak és a magyaroknak is. Hozzátette, hogy emberi szempontból megérti, hogy a trianoni döntéssel kapcsolatban a magyarok közül sokan a mai napig szomorúságot és bánatot éreznek, ugyanakkor a magyar elit sok hibát vétett Trianon előtt, így fontos kiemelni azt is, hogy ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, másoknak esélyt és lehetőséget hozott. Befejező gondolataiban elmondta azt is, hogy véleménye szerint a történelmi Magyarország tényét nem lehet letagadni, mivel ez a történelmi igazság, és amelyben a magyarok többségben, a szlovákok kisebbségben éltek. Ma ez Szlovákiában, a történelem alakulása folytán fordítva van, azonban száz év után előre kell nézni és nem visszatekintgetni, hiszen az emberek ,,ha sokat nézegetnek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg”. A miniszterelnök a találkozót ,,kinyújtott kéznek” tekintette a szlovákiai magyarok felé. A szlovák Külügyminisztérium június 4-én egy nyilatkozatot is közzétett honlapján, mely összefoglalja, hogy az Osztrák Magyar Monarchia szétesésével új utódállamok jöttek létre, köztük Csehszlovákia is. A szlovák nemzet számára ez történelmi lehetőséget jelentett, mivel a szerződést megelőző időben erőszakos asszimiláció fenyegette őket. A nyilatkozat említi a miniszterelnök előző napi megemlékezésének fontosabb gondolatait, kiemelve azt is, hogy Szlovákia és Magyarország 1995-ben megkötött alapszerződésének aláírásával Trianon témáját lezárták, és mindkét ország a jószomszédi és baráti kapcsolatokban érdekelt. Így Magyarországgal közösen nem a múltba szeretnének tekinteni, hanem a jövőbe, a kölcsönösen előnyös államközi kapcsolatok felé.
Románia közhangulata a megszokottan ellenséges hangvételen túl, nagy valószínűség szerint a kerek évforduló miatt még inkább élessé válik. Ezzel kapcsolatosan a román médiában rengeteg írás született, melyekre jelenleg is jellemző volt a történelmi tények csúsztatása, valamint az irracionális megfogalmazás és hangvétel. A trianoni évforduló napjára szervezett országos szintű kulturális programokat ugyan a román Fél törölte, azonban nagy valószínűség szerint további nacionalista megnyilvánulások a következő napokban várhatóak, válaszul a magyar Fél nyilatkozataira, lépéseire. Ezt a látszólagos, vagy valóságos, enyhülést, melyet a programok törlése jelent a magyar és román külügyminiszterek múlt heti találkozója eredményeként értékelik. A képviselőházban 2020. május 13-án elfogadott Trianon-törvény, mely június 4-ét Romániában a ,Trianoni szerződés napjává’ nyilvánította, és amely alapján az esemény jelentőségét népszerűsítő rendezvényeket tartanak majd, valamint országszerte ki kell tűzni a nemzeti lobogót, egyelőre nem került kihirdetésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a központi és helyi közigazgatási szervezeteknek idén nem kell kötelező június 4-ei ünnepségeket tartaniuk. A magyar közösség Romániában több helyen tartott megemlékezéseket a százéves évforduló alkalmából, Erdély-szerte több mint száz településen, az Erdélyi Magyar Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács szervezésében. Emellett szélsőséges román állampolgárok, a Nemzet Útja Egyesület szervezésében ünnepséget tartottak a trianoni döntés alkalmából Sepsiszentgyörgyön, illetve a magyarokat irredentistaként feltüntetve azt hangoztatták, hogy a magyar kisebbség nem ismeri el a békeszerződést ma sem, és akik szerint Erdély román föld.
A szlovéniai magyarok is több megemlékezést tartottak szerte az országban szerdától vasárnapig, és ezekben a napokban a szlovén sajtó is több összefoglalót, véleményeket közölt a témával kapcsolatosan, melyek többsége inkább a történelmi tények bemutatásra összepontosított. Azonban a múltbeli nagy Magyarország ábrázolását, mind Magyarországon, mind a szlovéniai magyarok körében, többek, például a jelenlegi baloldali ellenzék nem nézi jó szemmel, és látható volt az ezzel kapcsolatos érzékenység. Ezen túl azonban az országban, általánosságban véve, nem volt jellemző az eseménnyel kapcsolatos kritikák megfogalmazása, hiszen a szlovén-magyar kapcsolatok pozitív jellege nem teszi sem lehetővé, sem indokolttá ennek erőteljesebb megjelenését.
Ukrajnában a kárpátaljai magyarok megemlékezéseire például a szürtei református templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékművénél, Nagypaládon az I. világháború áldozatainak emlékoszlopánál, illetve egyéb helyszíneken került sor. Ezen kívül pedig a Kárpátaljai Magyar Cserkésszövetség a világ magyar cserkésszövetségeivel karöltve, a világban élő valamennyi magyart arra buzdította még június 4-e előtt, hogy az évforduló napján gyújtsanak egy-egy tüzet vagy gyertyát. Az ,,Összetartozásunk tüzével’’ elnevezésű kezdeményezéshez több mint 50 országból csatlakoztak. A Vajdaságban szintén több helyen megemlékeztek Trianonról, többek között Óbecsén a Nagyboldogasszony templomban, Tóthfaluban, Topolyán, Szentkúton, Zentán, Temerinben és még több helyszínen. Az ukrán és szerb állam nem, vagy visszafogottan hallatta hangját a trianoni megemlékezésekkel kapcsolatosan, a sajtóban nem volt jellemző az eseményt elmarasztaló cikkek megjelenése, illetve ez semmiféleképpen nem követte a román állam általi ellenséges propagandát.
A trianoni százéves évfordulóra való emlékezés tehát a szomszédos országok hozzáállásában, talán Szlovákia kivételével, nem hozott új fejleményeket. Románia a tőle megszokott barátságtalan retorikát folytatva ünnepelte a békediktátumot, míg Szlovénia, Szerbia és Ukrajna, bár valamelyest hangot adott az eseménnyel kapcsolatos, Magyarország értékelésétől eltérő nézeteinek, ez mégsem volt túlságosan harsány vagy hangsúlyos. Ami Szlovákiát illeti, meglepően pozitív fordulatként tekinthetünk az új miniszterelnök beszédére, mely alapján nemcsak elismeri a múltbeli történelmi valóságot, de kifejezi, hogy a továbbiakban partnerekként tekint a szlovákiai magyar közösségre. Természetesen arra, hogy e gondolatok baráti tartalmát csupán maga az alkalom, vagy a valódi szándék szülte, a jövőben derül majd fény.
2020.06.06. Varga Csilla
A bejegyzés letölthető PDF formátumban.
Kép: Nemzeti Közszolgálati Egyetem