30 év telt el a fekete március óta. Mi történt pontosan azokban a napokban? Sokféleképpen elmesélték, mégsem tudjuk túltenni magunk rajta. Nem is lehet, hisz a magyarok és románok közötti erőszak nem volt valós tükörképe a két közösség viszonyának. Szervezett erőszakot éltünk meg, provokációt.
30 év után sikerült egy jó nagy lépést tenni a jó irányba, előítéletek nélkül sikerül – reméljük - újrakezdeni. Ha az elmúlt 30 évünkre az állandó bizalmatlanság nyomta rá a bélyegét, az elmúlt húszra a város folyamatos stagnálása, visszafejlődése. A következő évek reméljük, a megértésről, a közös építésről fognak szólni.
Ha ebből a szemszögből nézzük Soós Zoltán polgármesteri tisztséget elnyerő teljesítményét, szinte hihetetlen, hogy sikerült. Eredetileg az RMDSZ jelöltjeként, majd politikai stratégiai megfontolásból függetlenként induló múzeumigazgató egy új, pragmatikus, kétnyelvű programmal és kampánnyal igyekezett megszólítani úgy a magyar, mint a román polgárait Marosvásárhelynek. Eddig semmi új, ezt más is próbálta már Erdélyben. Azonban egy olyan városban, ahol 30 éves be nem hegedt sebek vannak, nagyon nehéz áttörni az etnikai szavazás üvegplafonját. Soósnak mégis sikerült. Hogy mi volt ennek a titka? Gondolom, szociológusok, politológusok és más szakemberek számos értékelést írnak majd, egy dolog azonban biztos: sikerült.
Talán azzal, hogy a kétnyelvűség, a magyar és a román szavazók megszólítása nem volt izzadtságszagú, és nem volt erőltetett. Úgy tűnt, hogy szinte természetesen kétnyelvű minden szöveg, program, videó, és számos román és magyar személyiség állt ki Soós mellett és vállalt aktív szerepet a csapatban.
Talán azzal, hogy a város reális problémáinak bemutatása tűpontos felmérés eredménye volt, gyakorlatilag minden Marosvásárhelyi lakos felismerte a saját gondjait a listában. De ami még ennél is fontosabb, Soós nem érezte úgy, hogy ő ismeri a választ az összes gondra, nem egyedül akart megoldást kínálni: a téma legjobb szakértőit hívta segítségül, nemzetiségre való tekintet nélkül, és így mindenki számára tiszta lett, hogy akar, és tud maga köré csapatot építeni.
Talán azzal, hogy Soós emberszabású. Egy a Vásárhelyiek közül, allűrök nélküli, megközelíthető és szerethető. Homlokegyenest más, mint a 20 éve regnáló, a várost betonpiskótákkal megtöltő ex-polgármester. Soós egy percig sem akart más lenni, mint ami: egy magyar családapa, Marosvásárhelyi cívis.
Talán azzal, hogy nem volt mögötte politikai ideológia. A programjában voltak jobboldali és baloldali elemek, de a középpontban a városreform állt. Ennek volt minden alárendelve. És bár nagyon sok fiatal csatlakozott hozzá, nem sajátított ki egyetlen korosztályt sem.
Talán azzal, hogy hadat üzent a középszerűségnek, az „így is jól van” hozzáállásnak, a balkáni urambátyámozásnak, a korrupciónak. Rajta tartotta a hüvelykujját a város ütőerén. Reméljük, hogy ez így is marad. Így lehet begyógyítani a sebeket, így tud Marosvásárhely életre kelni, románoknak és magyaroknak egyaránt otthona lenni.
És ha ez a modell működik, akkor számos Kárpát-medencei város követheti a példáját.
2020.10.01. Hegedüs Csilla
Kép: Soós Zoltán Facebook oldala