Az európai uniós pénzügyi támogatások hatékony eszközt jelentenek a jogállami elvek tiszteletének biztosítására, ezért „ki kell éheztetni pénzügyileg” (németül: „aushungern finanziell”) az olyan tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország – fogalmazott a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádió szerint Katarina Barley, korábbi német igazságügyminiszter, az Európai Parlament egyik alelnöke múlt hét szerdán, szeptember 30-án, alig másfél évvel azután, hogy a német szociáldemokraták európai parlamenti listavezetőjeként Magyarországon járt, hogy a magyar civil szervezetek képviselőivel és ellenzéki politikusokkal tájékozódjon a jogállamiság helyzetéről. 2019-es látogatása során Katarina Barley kijelentette, hogy a jogállamiságot érintő kritikák ellenére Magyarország 2004-es felvétele az unióba jó döntés volt és fontos hozzátenni, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni az itt élő emberek és a kormány közé.
„Katarina Barley kijelentését egy kiélezéssel meghamisítottuk” – hangzott a Deutschlandfunk hírportálján másnap, október 1-jén este megjelent új változatához fűzött megjegyzésben, amelyben azt is hozzátették, hogy „a hibát kijavítottuk és bocsánatot kérünk”. Az új változat szerint Katarina Barley kiéheztetéssel kapcsolatos nyilatkozatában nem Magyarország és Lengyelország, hanem Orbán Viktor szerepel. A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa a Deutschlandfunk portálon leadott 12 perces rádióinterjúban valóban Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel kapcsolatban használta a pénzügyi kiéheztetés kifejezést, ugyanakkor ez nem visz minket közelebb a valósághoz, mivel az interjút szintén a cikk közzétételének másnapján, október 1-jén tették közzé a közszolgálati rádió honlapján.
Bárhogy is történt, az európai parlamenti alelnökkel készített interjú alapján összeállított mindkét változat szerinti összefoglalóban az is szerepel, hogy Magyarországon és Lengyelországban különösen súlyos a helyzet, a jogállami elvek megsértése ugyanis nem egyedi, elszigetelt esetekre korlátozódik, hanem rendszerszintű – összehasonlítva a Bastian Rudde újságíró által az interjú során felsorolt példákkal: Máltával és Szlovákiával. Barley szerint az ezekben az országokban történt újságírógyilkosságok egyedi eseteket jelentettek. Az Európai Parlament állampolgárokkal való kapcsolattartásért is felelős alelnöke egyúttal megerősítette az EP legnagyobb négy frakciójának korábbi bejelentését, miszerint megakadályozzák a 2021-ben kezdődő hétéves ciklusra szóló uniós költségvetés elfogadását, ha nem lesz megállapodás arról, hogy egyértelmű pénzügyi következmények járnak a jogállamiság megsértéséért.
A szeptember 30-án közzétett Deutschlandfunk cikk nagyfokú felháborodást keltett a lengyel és a magyar sajtóban, de a német sajtóorgánumok is némi meglepetéssel számoltak be róla. Barley nyilatkozata "a legrosszabb történelmi képzettársításokat ébreszti" - írta Twitter-oldalán Michal Dworczyk, a lengyel miniszterelnöki hivatal vezetője. "Mondhatnánk, hogy a németeknek van tapasztalatuk a lengyelek éheztetésében és üldözésében" - tette hozzá a politikus, feltehetőleg Lengyelországnak a második világháborús német megszállására utalva.
Piotr Müller kormányszóvivő is úgy vélekedett: Barley "a legrosszabb történelmi emlékeket" idézte szavaival. "Bocsánatkérést várunk, a szégyenletes kijelentés visszavonását" - olvasható Müller Twitter-bejegyzésében. A lengyel szenátus kormánypárti alelnöke, Marek Pek pedig pragmatikus szemszögből vizsgálta a kérdést, eszerint Barleynek nemcsak az általa használt szavakon kellene elgondolkodnia, hanem "azon is, nem éheztet-e ki egyúttal sok, Lengyelországban nagyszerűen kereső német céget".
Hivatkozva Kovács Zoltán kormányszóvivő Twitter reakciójára, melyben a lengyel reakciókhoz hasonlóan utalt a Barley-féle kijelentés nemzetiszocialista képzettársítására, Katarina Barley október 4.-i, vasárnap esti Spiegel cikkében további, kifejezetten indulatos kiegészítéssel szolgált korábbi kijelentéséhez. Eszerint: „Természetesen a Fidesz minden eszközzel megpróbálja hitelteleníteni a kritikusokat. Célunk, hogy az uniós forrásokat Orbán korrupt rendszeréből vonjuk el, ne a magyar vagy a lengyel néptől, éppen ellenkezőleg: azt akarjuk, hogy a pénz eljusson az állampolgárokhoz - és ne Orbánhoz és vejéhez. Javaslatunk tehát nem a források csökkentése, hanem az elosztásuk átszervezése, hogy azok ne haladjanak át Orbán ragacsos kezein, hanem elérjék azokat, akiket közvetlenül finanszírozni kell.”
Az eset tehát nyilvánvalóan egy új frontot nyitott a magyar kormány és az uniós intézmények harcában. Szeptember utolsó hetét egyébként is egy nagyobb konfliktussorozat jellemezte, miután az Európai Bizottság szeptember 30-án, szerdán első ízben megjelenítette az összes tagállamról készült jogállamisági jelentéseit, amelyre reagálva a magyar és a lengyel kormány közös állásfoglalást tett közzé, mindenre kiterjedően vitatva a jelentések tárgyilagosságát és pártatlanságát. Ugyanezen a héten pedig Orbán Viktor miniszterelnök felszólította Ursula von der Leyen bizottsági elnököt, hogy haladéktalanul váltsa le Vera Jourova alelnököt egy héttel korában tett kijelentésére tekintettel, melyben Jourova úgy foglalt állást, hogy Magyarországon nem illiberális, hanem beteg demokrácia épül.
Jourova ezen megnyilvánulása az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódex alapján legalább formai értelemben számonkérhetőnek tűnik, bár az esetleges következményekkel kapcsolatban – ha egyáltalán lesznek - persze nem lehet ilyen egyértelműen állást foglalni. Az európai parlamenti képviselő Katarina Barleyt azonban nem terheli olyan kötelezettség, hogy bármilyen szinten megválogassa szavait, sőt, a képviselői mentelmi jogra tekintettel még attól is mentesül, hogy tagállami szinten számonkérhető legyen kijelentéséért -már ha valaki ilyen igényt próbálna meg vele szemben érvényesíteni.
Jourova bizottsági alelnökként köteles betartani a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, melynek rendelkezései szerint „A tagok tiszteletben tartják hivataluk méltóságát, és nem járnak el vagy fejezik ki magukat – bármilyen médiumon keresztül – oly módon, amely hátrányosan érinti függetlenségük, feddhetetlenségük vagy hivataluk méltóságának közvélemény általi megítélését.” (Az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódex, 2. cikk (3))
Ezzel szemben Katarina Barley esete vonatkozásban nehezebben találunk megfelelő normát. Az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexe nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a sajtómegnyilvánulások vonatkozásában alkalmazandó lenne. A véleménynyilvánítás szabadságra vonatkozóan pedig a mentelmi jog szinte abszolút védelmet biztosít. Az Európai Parlament szabályozása ugyanis nem tartalmaz semmilyen korlátozást a véleménynyilvánítás szabadságának terén, ellentétben számos nemzeti szabályozással, gondoljunk csak Guy Verhofstadt esetére, aki a lengyelországi jogállamiság és demokrácia helyzetéről szóló 2017. november 15-i strasbourgi plenáris vita során beszédében “fasisztának, neonácinak és a fehérek felsőbbrendűségét hirdetőnek” minősítette a 2017-ben Varsóban megrendezett függetlenségi menet résztvevőit. Az üggyel kapcsolatban az Európai Parlament úgy foglalt állást, hogy feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem indítható velük szemben bírósági eljárás, s mivel Verhofstadt nyilatkozatai képviselői feladatkörének ellátáshoz kapcsolódnak, nem állnak fenn a mentelmi jog felfüggesztésének feltételei.
A helyzet megítélését azonban némileg befolyásolhatja, hogy Barley az Európai Parlament egyik alelnöke.
2018. január 4.-én Ryszard Czarnecki, lengyel kormánypárti európai parlamenti képviselő egy január 4-i blogbejegyzésében a szintén lengyel Polgári Platformba tartozó Róża Thunt „szmalcowniknak” nevezte, amely nagyjából a második világháború alatt a németekkel együttműködő, náci kollaboránst jelenti. Alig egy héttel később, január 10-én az Európai Néppárt, a Szociáldemokraták, a liberális frakció (akkor még ALDE) és a Zöldek frakcióvezetői az Európai Parlament akkori elnökéhez, Antonio Tajanihoz fordultak és felkérték, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az Európai Parlament elhatárolódjon ettől a kijelentéstől, illetve kilátásban helyezték, hogy Czarneckit alelnöki pozíciójától megfosztani indokolt. Az Eljárási Szabályzat szerint az Elnökök Értekezlete a leadott szavazatok háromötödös többségével, amely legalább három képviselőcsoportot képvisel, javasolhatja a Parlamentnek az alelnök megbízatásának megvonását, ha úgy véli, hogy a szóban forgó képviselő súlyos kötelességszegést követett el. A Parlament az összes képviselő által leadott szavazatok kétharmados többségével határoz az ilyen javaslatról. Így is lett és az Európai Parlament 447 mellette, 196 ellenében és 30 tartózkodás mellett elfogadta az Elnökök Értekezletének Ryszard Czarnecki felmentésére vonatkozó javaslatát. Az Európai Parlament közleményében stílszerűen leszögezte azt is, hogy az Elnökök Értekezletének javaslata nem Lengyelország vagy Czarnecki frakciója, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport ellen irányul. Czarneski az Európai Bíróság előtt megtámadta a döntést, de az Európai Bíróság elutasította keresetét. A képviselőt éppen a napokban kötelezte a varsói bíróság bocsánatkérésre a Thun-ügy miatt.
A fenti ügyben való eljárásra természetesen semmilyen módon sem tekinthetünk analógiaként, bár a véleménynyilvánítási szabadság egy vitathatatlanul más szempontból való megközelítésével állunk szemben itt, mint pl. a Verhofstad-ügy esete, hiszen Czarnecki véleménynyilvánítása ebben az esetben kimerítette a súlyos kötelességszegés fogalmát – még ha a mentelmi jog felfüggesztéséhez ez nem is lenne elegendő. Katarina Barley állítása kapcsán azonban pusztán abban az esetben számíthatnánk a Czarnecki ügyhöz hasonló következményekkel, ha az Európai Parlament néppárti frakciócsoportja egyhangúan támogatná az alelnöki megbízatás megvonását, erre pedig a jelen helyzetben kevés esély látható. Tekintettel arra, hogy az ügy sokkal inkább politikai kérdés, mint a Róża Thunnal kapcsolatos állítások, a Barley által ilyen sajátos módon szorgalmazott jogállamisági kondicionalitás keresztül vitele mellett pedig ugyanaz a négypárti szövetség áll ki, mint akik Czarnecki felmentését is kezdeményezték, vajmi kevés az esély rá, hogy a mind német belpolitikai, mind pedig európai uniós szinten kifejezetten fajsúlyos játékosnak tekinthető Katarina Barley alelnöknek komolyan számolnia kellene azzal a következménnyel, hogy tisztségétől megfosztják.
2020.10.05. dr. Petri Bernadett
Kép: Ungarn Heute