A koronavírus-járvány tavaszi támadásának egyik politikai intézményrendszerre és az egész Európai Unióra gyakorolt hatása volt a közvetlen fizikai jelenléttel zajló tárgyalások és fórumok online-térbe vonulása. Már akkor lehetett érezni, hogy a virtuális jelenléttel zajló ülések nehézkesebbé teszik az intézményi működést, ám akkor még mindenki abban bízott, hogy csak rövid ideig tartó problémákról beszélünk. A múlt hét fejleményei azonban felvetik annak a rémét, hogy az Európai Uniónak tartósabban is be kell rendezkednie az online közösségi létre.
Az európai belpolitikában szerepet játszó minden politikus panaszkodott tavasszal arra, hogy a járvány terjedése következtében, óvatossági okokból az intézményekben a tanácskozások online formái váltak uralkodóvá. Persze, senki sem kételkedett a döntés bölcsességében, ám sokan megjegyezték, hogy ez a fejlemény éppen az uniós döntéshozatal szívét találta el. A jelen nem lévő, csupán a virtuális térben találkozó és tanácskozó politikusok pontosan azt nem tudták megtenni, ami az európai belpolitika velejét jelenti: kötetlen formában, informálisan beszélgetni, és megoldási módokat egyeztetni. A járvány okozta óvintézkedések következtében az Európai Unió kormányközibbé vált. Az online bejelentkező politikusok sokkal rugalmatlanabb tárgyalópartnereknek bizonyultak, mint a korábbi egyeztetéseken, ahol fizikailag is jelen voltak, és zárt körben beszélni is tudtak egymással.
Ebből adódóan a járvány lanyhulásának első pillanatait rögtön megragadták a döntéshozók, hogy visszaállítsák a valódi, fizikai jelenléttel is járó tanácskozások rendjét. Adódtak ugyan még ősszel is problémák – például az Európai Parlament egészen mostanáig nem volt hajlandó Strasbourg-ba visszatérni, hanem Brüsszelben tartotta a plenáris üléseit -, ám a legtöbb esetben a helyzet normalizálódni látszott. Még az Európai Parlament óvatos vezetése is úgy döntött, hogy szeptembertől a plenáris heteket már valóban Strasbourg-ban tartják meg, a franciák nagy megnyugvására. Júliusban már az Európai Tanács vezetése is úgy döntött, hogy a pénzügyi szempontból sorsdöntő júliusi ülésüket Brüsszelben az állam- és kormányfők fizikai jelenlétével szervezik.
Szeptembertől egyre több üröm csöppent az optimisták örömébe. Először az Európai Parlamentnek kellett ismét halasztania a strasbourg-i ülések megkezdését, míg végül a napokban - előzetes terveikkel ellentétben - az októberi plenáris hetet is le kellett mondaniuk az ottani romló egészségügyi adatok miatt. Szeptember végén az Európai Tanács soron következő ülését kellett egy héttel elhalasztani, mert Charles Michelnek, a testület elnökének óvatosságból karanténba kellett vonulnia. Az Európai Tanács legutóbbi – október 15-16-án tartott ülésén pedig már eleve nem tudott megjelenni Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, akinek szintén elővigyázatosságból kellett karanténba vonulnia.
Ursula von der Leyen ugyan megjelent az Európai Tanács ülésén, ám csütörtökön még azelőtt karanténba vonult, hogy tájékoztathatta volna a tagállamok állam- és kormányfőit a Brexit-tárgyalások állásáról. Végül a tanácskozás második napjára, péntekre is jutott egy kényszerű távozó. Ekkor Sanna Marin, finn miniszterelnök – aki már korábban is kételyeit hangoztatta a találkozó fizikai jelenléttel történő megszervezését illetően – volt kénytelen kivonulni az ülésről, mivel előző este egy fertőzött finn európai parlamenti képviselővel töltötte az időt.
Az Európai Tanács mostani ülésének ezek a tragikomikus mozzanatai jól mutatják, hogy egyrészt hogyan súlyosbodik gyakorlatilag óráról-órára a járványhelyzet Európában, másrészt pedig, hogy milyen nehezen adják fel a politikusok azt a nyáron újjáéledt reményt, hogy talán gyorsan meg lehet szabadulni a járványtól, és minden visszatér a normális kerékvágásba. Figyelmeztet ugyanakkor arra is, hogy bár a tagállamok különböző szintű képviselőinek rendszeres személyes találkozói és megbeszélései valóban az Európai Unió eddigi sikereinek zálogai, most úgy tűnik, hogy a biztonság kedvéért ismét le kell mondani ezek megrendezéséről.
Mindez pedig azt is jelenti, hogy a tanácsi ülések és az Európai Tanács találkozói, akárcsak az Európai Parlament ülései, ismét visszaköltözhetnek a virtuális térbe. Mindez közvetettebb és formálisabb emberi kapcsolatokat, kormányközibb Európát jelent. Kérdés azonban, hogy önmagában a kormányközi jelleg a működés hatékonyságának romlását idézi-e elő. Az eddigi események alapján ugyanis nem lehet egyértelmű összefüggést megállapítani a kettő között.
2020.10.20. Dr. Navracsics Tibor
Kép: Európai Parlament