Az Európai Unió 1956-os szemmel

A mai cikk rendhagyó írás. Megemlékezés. Elmélyülés. Kontempláció. Visszatekintés és előretekintés is egyben. 1956. október 23-a nem csupán Magyarországra, hanem tágabb értelemben a mai Európára s benne az Európai Unióra is hatással van.

Az egész világ emlékezetébe beleégett, amikor a neves New York-i Time magazin címlapján „Az Év Embere” címet a magyar szabadságharcosnak szentelte. Míg a magyar-ügyről a szuezi válság elterelte a nemzetközi kormányok figyelmét, olyan hírességek indítottak segélykoncertet, mint például Elvis Presley és a Nemzetközi Vöröskereszt. Amennyiben 1956-os szemmel tekintünk a mai Európára és benne Magyarországra sokat megérthetünk hazánk Európai Unióban betöltött szerepéről és helyéről.

Míg az európai egységfolyamat az 1956-os forradalom és szabadságharc előszobájában tartózkodott, közvetlenül a 2. világháború után Winston Churchill is megfogalmazta az új egységes Európa gondolatát. Az eltelt több mint fél évszázad során Magyarország visszaszerezte függetlenségét és sikeresen konszolidálta helyét az európai nemzetek között, mint teljes körű NATO és EU tag, amely akkoriban teljességgel elképzelhetetlen lett volna.

Ki hitte volna, hogy egyszer csak kivonulnak a szovjet csapatok és egyik napról a másikra összeomlik a képpólusú világrendszer egyik fele? A pesti utcákat járva, ki gondolta, hogy Európa népei újra bejárják a magyar nevezetességeket?

Az 1956-os szabadságharcosok nem csupán egy független, szabad és erős Magyarországért harcoltak. Az előbbi ugyanis feltételezi a szuverén és békében élő európai országokat, s benne az Európai Uniót, mint rejtett gondolatot. A megegyezésre való törekvés, a viták civilizált megoldása, a közös konszenzuson alapuló döntéshozatal és annak demokratikus intézményesítése tudat alatt már megfogalmazódott az akkori ’56-os ifjak fejében.

Elmondható tehát, hogy mindaz, ami 1956-ban álom volt, az a 2004-es uniós csatlakozással valósággá vált. Hazánk intézményi szinten is betagozódott az európai egységfolyamatba és lassan két évtizede hozzájárulunk az Európai Uniós politika (ki)alakításához.

A Visegrádi 4-ek körében olyan szövetségesekre leltünk az Unióban, amelyek történelmileg és kulturálisan is közel állnak Magyarországhoz. A szakpolitikai kérdésekben így nem csupán tagállami, hanem regionális együttműködés keretében érvényesíthetjük érdekeinket, komoly sikerekkel.

Hazánk, történelme során különösen érzékeny és kitett volt a nyugati, keleti és déli nagyhatalmak háromszögében. Az a szuverén döntéshozatal, amelyet Magyarország alakít a többi tagállammal egyetértésben, s amiért az ’56-os ifjak bátran kiálltak, ma már természetesnek vesszük, amikor a tagállamok állam- és kormányfői egyhangúlag szavaznak az Európai Tanácsban. Az a wilsoni önrendelkezés eszméje, amely a korszakot áthatotta, ma megjelenik a tagjelölt országok csatlakozási folyamatában. Egy ország Európa felé fordulásában. Folyamatos kitettség helyett stabilitás. Erőltetett döntések helyett konszenzus. Megosztottság helyett párbeszéd.

1956-os szemmel a 2004-es csatlakozás óta Magyarország helye Európában és az Európai Unióban felértékelődött. Földrajzi helyzete Kelet- és Nyugat-Európa metszéspontja, ezáltal az európai történelem színhelye lesz a jövőben is. Büszkén emlékezünk 1956 hőseire, mint a független Magyarország letéteményeseire és egységes Európa-(gondolat) előfutáraira. Az új évszázad kihívásai elleni közös EU-s fellépésben Magyarországra és a régióra különleges szerep hárul mind a kreativitásban, a nehéz viszontagságok ellenére is töretlen hitben, a megújulás képességében és az együttműködésben.

Végső soron ’56-os szemmel nézve Magyarország elfoglalta méltó helyét az Európai Unióban. A döntéseket immáron mi is alakítjuk, hatással vagyunk a kollektív jövőnk formálásában: egy erős, békés, közös és szabad Európa kialakításában.

2020. 10. 23. Miszlivetz Áron James

Kép: Újkor.hu - 1956. október 23. Budapest – műszaki egyetemisták vonulnak a Bem-térre