Négy hónappal a szerbiai parlamenti választásokat követően október 28-án alakult meg az új szerb kormány. A kormányalakító Ana Brnabic ismertette programját, melyet a szerb törvényhozás jelenlévő 232 képviselője közül 227 támogatott. Az új kormány 21 minisztériumból áll, hárommal többel, mint az előző ciklusban, illetve két tárca nélküli miniszterrel rendelkezik. A Vajdasági Magyar Szövetség Pásztor István vezetésével államtitkári szinten vesz részt az új kormány munkájában. Áttekintve egyes belpolitikai folyamatokat azonban világossá válik, hogy milyen akadályok gördülnek a szerb jogállamiság és ezzel együtt az európai uniós csatlakozás útjába, természetesen egyéb más politikai, gazdasági, szociális problémák mellett.
A jelenlegi koalíciós kormányt, melyet a jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS), a baloldali Szerbiai Szocialista Párt (SPS), a jobbközép Szerb Patrióta Szövetség (SPAS), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a bosnyák Igazság és Megbékélés Pártja (SPP) alkot, másfél évre választották meg a képviselők. Ana Brnabic elmondása alapján folytatják a korábbi, 2014-es és 2017-es kormány munkáját, az új kabinet hat alapcéljakén kiemelve a koronavírus elleni küzdelmet és az egészségügyi rendszer erősítését, a koszovói szerbek érdekeinek védelmét, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, az ország függetlenségének és önállóságának megőrzését a döntések meghozatalában, a gazdaság és a jogállamiság erősítését és az európai uniós csatlakozás tekintetében a reformok végrehajtásának felgyorsítását. Brnabic kifejtette, hogy stratégiai célja az európai uniós tagság, ugyanakkor szeretné megőrizni jó kapcsolatát Kínával és Oroszországgal is. Az országban 2022 tavaszán az elnökválasztással egy időben előrehozott parlamenti választást is tartanak majd, ezzel összefüggésben az államfő, Aleksandar Vucic kiemelte, hogy a következő másfél év az intenzív munkáról fog szólni (bővebben lásd.: Négy hónap után alakult meg az új szerb kormány).
Brnabic összefoglalta az országban elért eddigi eredményeket is, rávilágítva, a koronavírus által okozott eddigi gazdasági és egyéb károk részletezése mellett, hogy Szerbia olyan állammá vált az elmúlt évek alatt, amelyet nemzetközi tekintetben is tisztelnek, önálló és független külpolitikát folytat, megbízható tárgyalópartner, amellyel szemben nem szabnak feltételeket és nem intéznek hozzá ultimátumokat. A munkanélküliség 7,3 százalékos, mely rendkívül alacsony, az átlagkereset 500 euró, a béreket és a nyugdíjakat pedig folyamatosan emelni fogják (Új kormánya van Szerbiának - másfél évre szóló mandátummal).
Visszatérve a júniusi parlamenti választásokhoz egy nem túl meglepő, a jelenlegi kormányalakításhoz hasonló képet figyelhetünk meg: az Aleksandar Vucic államfő által vezetett Szerb Haladó Párt óriási, kétharmadosnál is nagyobb győzelmet aratott, mivel a választásokon részt vevő 3 millió szavazó közül több, mint kétmillióan szavaztak a pártra, így megszerezve a szavazatok 62,5%-át. A párt ezáltal a parlamentben 158 mandátumot szerzett, mely minden eddiginél magasabb arányt jelentett számukra. Azonban nemcsak a választások alkalmával szúr szemet a párt nagyarányú támogatottsága, hanem a jelenlegi új kormány megalakítása sem okozott nagy tiltakozást az ellenzék részéről. Természetesen ez nem túl meglepő, hiszen a nyári választások alkalmával a Szerb Haladó Párton és eddigi koalíciós partnerein kívül egy párt jutott csak be a parlamentbe. Ezt követően azonban több fejlemény is kiváltotta az állampolgárok ellenérzéseit és tiltakozását is, például, hogy a szerb kormány meghamisította az országban elérhető statisztikákat a koronavírus-fertőzöttek számáról annak érdekében, hogy ne kelljen elhalasztania a szavazást. Emellett pedig Vucic többször ésszerűtlen korlátozó intézkedésekkel nehezítette a mindennapi életet, illetve a főként a statisztikák meghamisítása miatt szervezett tüntetéseket erőszakos módon fojtotta el. A kormány által a parlamenti választások során alkalmazott manipulációk szintén nyilvánvalók, így a társadalmi elégedetlenség egyre növekvő méreteket öltött és ölt.
A fenti eseményeket látva és példaként szemléltetve, hiába emelte ki kormányprogramjában Brnabic az EU-s csatlakozás fontosságát, az egyre inkább távolodni látszik. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy egyes EU-s tisztviselők nem látják a hasonlóságokat például a fehérorosz diktátor, Alekszandr Lukasenka és Vucic egyes gyakorlatai, módszerei között. Míg a Lukasenka-rezsimet azzal illetik, hogy az veszélyt jelent a demokratikus folyamatokra, addig Vucicot általánosságban véve demokratikus és legitim partnerként kezelik, azonban nyilvánvalóan nem az. A szerbiai ellenzéki vezetők számos hasonlóságra mutattak rá a két autoriter rezsim között, ám eddig hiába (Ironikus, hogy az EU elítéli Lukasenkát, de Vucicot partnerként kezeli). Mindez rendkívül érdekes fejlemény, hiszen Vucic a nyár folyamán egyértelműen kijelentette például azt, hogy “Lukasenka Szerbia kevés barátainak egyike”, és mint ismeretes, Vucic rendkívüli mértékben szimpatizál a fehérorosz diktátorral.
Vucic mindemellett pozitívan nyilatkozik az EU-s csatlakozást illetően, és legutóbb idén nyáron tárgyalt Brüsszelben Szerbia európai felzárkózásáról az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyen-nel. Vucic szerint 2024-ig lezárható lehet minden csatlakozási tárgyalási fejezet az EU és Szerbia között, így az ország 2026-ban már az Unió tagja lesz. A Bizottság elnöke is kiemelte a Szerbiával való együttműködés jelentőségét, mely mindkét fél számára kulcsfontosságú az integrálódás szempontjából.
Ez nyilvánvalóan így is van, azonban a balkáni országok sokkal jobban függnek az EU-tól, mint fordítva, habár Szerbia esetében az orosz kötődés még mindig erőteljesen jelen van, illetve az országban, ahogyan az előző néhány gondolat felvillantásból is láthattunk, jelentős gondok mutatkoznak, többek között, a hiányzó jogállamiság tekintetében. Egyes vélekedések szerint, melyeket a szerző is teljes mértékben oszt, Szerbia 2026-ban létrejövő EU-s csatlakozásához kisebb csodára lenne szükség, hiszen az egyrészt az egyébként is konfliktusokkal terhelt unióba újabb törésvonalakat hozna. Másrészt, a szerbiai gazdasági és társadalmi feszültségek, a jelenlegi politikai részleges vagy teljes diktatúra módszerei és irányvonalai nem adnak okot sem az ország vezetése által hangozatott pozitív hozzáállásra a csatlakozással kapcsolatosan, sem nem kecsegtetnek a gyors és hatékony demokratikus átrendeződés reményével. Az EU-nak egy idő után természetesen fel kellene vennie a balkáni államok legalább egy részét tagjai közé, azonban a szervezet által hangoztatott jogelvek és egyéb célok megvalósulása szempontjából ennek elsietése során önmagával kerülne ellentmondásba.
2020.11.03. Varga Csilla
Kép forrása: RTV Rádió és Televízió.