A koronavírus hatására az európai diplomáciai kapcsolatokban is meghatározóvá vált a digitális technika. Azonban a virtuális meetingek, ahogy az élet más területén, úgy a diplomáciai érintkezések esetében sem pótolják a személyes találkozásokat. A konfliktusokkal teli európai közhangulatban különösen hátrányos, hogy visszaszorultak az emberi kapcsolatok.
A 21. századot már korábban is a nagyütemű digitalizáció jellemezte. A koronavírus következtében az átállás látványos az élet minden területén. Mindenkinek van már tapasztalata, hogy ez milyen hatással van az életünkre. A technika sok szempontból megkönnyíti a mindennapjainkat, a járvány alatt pedig rendkívül hasznosnak bizonyul a rendszeres kapcsolattartásban. Ugyanakkor mindenki érzékelheti, hogy nem ugyanaz személyesen találkozni, meginni egy kávét, elkölteni egy közös ebédet valakivel, mint „ráírni” a másikra vagy megcsörgetni egy webes alkalmazáson keresztül. Az embertársainkkal való kapcsolattartásban a személyes találkozások egészen más minőséget jelentenek. Érdemes egy rövid pillanat erejéig belegondolni, hogy nincs ez másképpen a diplomáciai kapcsolatok terén sem.
Napjainkban az Európai Uniót nem a 2004-es nagy bővítés eufóriája vagy a 2008 utáni világgazdasági válság időszakát jellemző közös aggódás és megoldás-keresés jellemzi. Az elmúlt években a pártpolitika sajnálatos módon egyre inkább csapdába ejtette az európai együttműködést, melynek következtében az európai politikai térben kiéleződtek az uniós intézmények és az egyes európai országok közötti konfliktusok. Gazdasági és politikai értelemben is kemény verseny folyik Európában, az uniós jogállamiság-politikán keresztül pedig néhány ország, köztük Magyarország is folyamatos politikai, ideológiai össztűz alatt áll. Mindez önmagában véve is nehéz helyzetet teremt, a koronavírus miatti kötelező távolságtartás pedig tovább súlyosbítja a jelenséget.
Talán most tudjuk csak igazán értékelni, milyen nagy arányban segítették a nézeteltérések eloszlatását vagy elfogadható mederben tartását a személyes tapasztalatok. Ha a Magyarországgal kapcsolatos politikai bírálatokat vesszük, korábban lehetőség nyílt arra, hogy a hazánkról a médiában rémhíreket olvasó nyugati polgártársainknak felajánljuk, látogassanak el hozzánk, töltsenek el néhány napot Magyarországon és saját tapasztalataikra építve ítéljék meg a helyzetet. Az ilyen élményeknek általában pozitív hozadéka volt hazánk számára. Még ha egy budapesti víkend nem is változtatta meg feltétlenül egy-egy ember politikai meggyőződését, a nyugati sajtó cikkei alapján kihalt utcákra, diktatúrában szabadságukat, vesztett, letargikus emberek látványára készülő látogatókra pozitív hatással lehetett, hogy saját szemükkel szembesültek a pezsgő, épülő Magyarországgal. A magyar turizmus nem hiába virágzott az elmúlt években és vitte jó hírét az országnak.
Ugyanígy hiányoznak a személyes találkozások is. Egészen más számítógépek mögül írogatni egymásnak a kifogyhatatlan érveket és ellenérveket, mint leülni a tárgyalóasztal köré, vagy adott esetben az európai intézmények folyosóin, kávézóiban rövidebb eszmecseréket folytatni aktualitásokról, politikai kérdésekről, sőt, teret engedve közös emberi mivoltunknak, sportról, családról vagy bármely más hétköznapi kérdésről.
A koronavírus járvány alatt ezek a lehetőségek megszűntek, vagy legalábbis jelentős mértékben lecsökkentek. A kommunikáció javában telefonhívások, online konferenciák vagy e-mailek és különböző írásos dokumentumok megküldése révén valósult meg. A virtuális konferenciákból azonban így kimarad például a kötetlenebb beszélgetéseknek lehetőséget biztosító kávészünet, és a tájékozódásban a személyes tapasztalatok helyét átveszi az online hírdömping. Még emlékszünk, hogy a koronavírus-járvány első szakaszában rekord gyorsasággal terjedtek el Magyarországról az álhírek az Unió legmagasabb vezetői köreiben. Az Európai Bizottság idén szeptemberben tette közzé első, éves jogállamisági jelentését, melyben az európai országok demokratikus és jogállami helyzetét értékelte. A dokumentum büszkén állítja, hogy a jelentés készítői a járvány ellenére több száz virtuális találkozón vettek részt „a tagállamokban”. A jelentésen mégis érződik, hogy sokkal inkább a virtuális elképzelésekre, mint a terepen szerzett valószerű tapasztalatokra épít.
A személyes kommunikáció hiánya könnyen ahhoz vezethet, hogy az online kapcsolattartási formák technikai feltételekhez kötött jellege miatt elvész az információk egy része. A diplomácia évszázadok óta a személyes kapcsolattartásra épül, ami elengedhetetlen a közös bizalom kialakításához. Az írásos vagy virtuális keretek között zajló kommunikáció ebben a rendkívüli időszakban is kifejezetten fontos, de nem képes teljes mértékben helyettesíteni a klasszikus kapcsolattartást. Ehhez hasonlóan az európai diplomácia sem nélkülözheti beláthatatlanul hosszú időre a személyes kontaktust.
Mit tehetünk most? Egyrészt, a korlátok adta lehetőségeken belül továbbra is keresni kell Európában az emberi kapcsolatokat. Másrészt bízzunk abban, hogy ez a helyzet mielőbb véget ér. Addig is gondoljunk arra, hogy valahol, a másik számítógép vagy mobiltelefon mögött egy európai embertársunk ül és reménykedjünk, hogy ez neki is eszébe jut velünk kapcsolatban.
2020. október 29., Gát Ákos Bence
Kép: Európai Tanács