A Bizottság idén először tette közzé éves jogállamisági jelentését, amelyben minden európai uniós országot vizsgálat alá vont. Az Európai Parlament LIBE bizottságának minapi ülése is azt mutatta, hogy a jelentés apropóján az európai országoknak egyre több alkalmuk nyílik egymás megkérdőjelezésére.
Az Európai Parlament LIBE szakbizottsága parlamentközi bizottsági értekezletet szervezett 2020. november 10-én az Európai Bizottság első éves jogállamisági jelentéséről és a nemzeti parlamentek szerepéről. Az ülés abból a szempontból volt rendhagyó, hogy az európai parlamenti képviselőkön, egyes alapjogokkal foglalkozó nemzetközi szervezetek tisztviselőin és a jogállamiság témában általában megszólaltatott külföldi professzorokon kívül a különböző uniós tagországok egyes nemzeti parlamenti képviselői is részt vettek rajta. A vita tartalmát tekintve önmagában nem hozott újdonságot: a többség magasztalta az uniós intézmények törekvéseit, hogy minél hathatósabban ellenőrizzék a jogállamiság helyzetét a tagállamokban. Elhangzottak a Magyarországra és Lengyelországra tett szokásos negatív felhangú utalások is. Az esemény konfigurációja azonban figyelemre méltó, hiszen jól mutatja, hogy az uniós színtéren egyre nagyobb tér nyílik a tagállamok közvetlen szembenállásának. A minapi LIBE ülésen például már nemcsak az európai parlamenti képviselők, hanem közvetlenül a tagállami politikusok is tehettek megjegyzéseket egymás országaira a LIBE-ben megszokott módon és hangnemben.
Az ülés apropóját adó éves jogállamisági jelentést az Európai Bizottság 2020. szeptember 30-án tette közzé. A jelentés az Unió jogállamisági eszköztárának legújabb eleme, amelyen keresztül a Bizottság immár minden évben, minden tagállamot folyamatos jogállamisági monitoring alá helyez. A Bizottság korábbi vezetése még 2019-ben jelentette be az éves jogállamisági jelentés bevezetését, a megvalósítás azonban már Ursula von der Leyen elnökségére maradt. Az Európai Parlament évek óta szorgalmazta egy hasonló mechanizmus kialakítását, amely nemcsak egyedi esetekben, ad hoc módon vesz górcső alá egy-egy tagállamot, hanem minden évben, szisztematikusan ellenőrzi az összes európai országot. Erre már az Európai Parlament 2013. július 3-i, „Tavares-jelentésként” elhíresült állásfoglalásában is találunk utalást, a kívánt mechanizmus részleteit azonban a Sophia In’t Veld holland liberális képviselő által előkészített, 2016. október 25-i állásfoglalásában dolgozta ki az Európai Parlament. A Bizottság eleinte elzárkózott az éves monitoring ötletétől, az EP-nek többször is meg kellett ismételnie eredeti felhívását, mire a Bizottság végül is erre az útra lépett.
A minden tagállamot rendszeresen ellenőrző mechanizmus mellett általában fő érvként szokták felhozni, hogy ezáltal megszűnik az egyes európai uniós tagállamokkal szembeni kettős mérce lehetősége, hiszen már nemcsak egy-egy tagállamra koncentrálódik a jogállamisági vizsgálódás. Ezt a megállapítást azonban aligha lehet kritika nélkül elfogadni, hiszen attól még, hogy az összes tagállammal szemben vizsgálatot folytatnak, semmi sem garantálja, hogy ez mindegyikük esetében ugyanolyan szigorral történik. Ugyanígy a vizsgálat rendszeressége sem jelent semmilyen extra garanciát a tekintetben, hogy az eredmények objektívek és kiegyensúlyozottak lesznek, a Bizottság ugyanis továbbra is szabadon mérlegelheti, hogy mit és hogyan említ meg az országspecifikus jogállamisági jelentésekben.
Szintén gyakori érv a Bizottság éves jogállamisági jelentése mellett, hogy a rendszeres átvilágítás segít növelni az uniós országok közötti kölcsönös bizalmat és ezáltal segíti az európai együttműködést. Ez azonban megint csak paradox állítás, hiszen a jogállamisági vizsgálódások arra a bizalmatlanságtól átitatott alapfeltevésre épülnek, hogy egyes európai országok nem tartják tiszteletben a jogállamiságot. Az uniós jogállamisági vizsgálódások rendszeresítése és az erre szolgáló eszközrendszer bővítése az Unión belüli növekvő bizalmatlanság jelei. Sőt mi több, ezek az eszközök önmagukban is alkalmasak arra, hogy fokozzák a tagállamok közötti bizalmatlanságot. Ha valaki megbízik a szomszédjában, általában nem helyez kamerát a kertjébe, nem hívja ki rá a rendőrséget és nem kezdeményez nála házkutatást. Ha ez mégis megtörténik, az aligha segíti a két szomszéd viszonyát. Ha pedig ez a gyakorlat rendszeressé válik, az végképp nem növeli egymásba vetett bizalmukat. Hasonlóképpen van ez a tagállamok esetében is: minél többet kerülnek szembe egymással, annál kevésbé lesznek képesek a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködésre.
A fentiekre tekintettel kockázatos az a tendencia, mely szerint az európai intézmények egyre több fórumot igyekeznek biztosítani a tagállamok, tagállami politikusok szembeállításához. A november 10-i LIBE ülés ilyen fórumot teremtett és feltételezhető, hogy látunk még hasonló példákat a jövőben is.
2020.11.11. - Gát Ákos Bence
Kép: Európai Parlament