A közelmúltbeli francia és osztrák terrortámadások miatt az Európai Unió új Migrációs és Menekültügyi Paktumáról szóló javaslata mellett a vallási szélsőségesek elleni küzdelem is napirendre került az uniós belügyminiszterek november 13-án tartott online megbeszélésén. Elfogadott közös nyilatkozatukban megerősített együttműködést sürgettek a terrorizmussal szembeni fellépésben. A politikusok ennek egyik eszközeként a külső határok védelmének megerősítését jelölték meg a nemzeti adatbázisok fejlesztése és azok összehangolása révén. A schengeni övezeten belül a polgárok szabadon mozoghatnak, éppen ezért szükséges, hogy már a területére való belépéskor képesek legyenek a hatóságok kiszűrni a veszélyt jelentő embereket.
.jpg)
A bevándorlással kapcsolatos szabályozásról azonban már nem volt ekkora egyetértés, érdemi állásfoglalás nem is született, a tagállamok közötti egyeztetések decemberben folytatódnak majd. Egy egységes álláspont kialakítása ugyanakkor nem lesz könnyű feladat az országok különböző helyzetéből, érintettségéből fakadóan.
Azok a nemzetek, amelyek nem az Európai Unió szélén helyezkednek el és így nem kényszerülnek arra, hogy bevándorlók nagy tömegét fogadják, az ellátásukról, valamint kérelmeik lebonyolításáról gondoskodjanak, illetve csupán tranzitországok, azok nem érdekeltek abban, hogy több személyt engedjenek be a területükre, mint amennyit feltétlenül kell. Ennek okán a visegrádi országok Ausztriával együtt bírálattal illették a paktum kötelező szétosztásról szóló részét. A Bizottság tervezete alapján létrejönne egy úgynevezett szolidaritási mechanizmus, amely értelmében, ha egy tagállam a rá nehezedő migrációs nyomás miatt életbe lépteti azt, akkor az Európai Bizottság, GDP- és népességarányosan minden nemzetnek előírja, hány főről kell kötelezően gondoskodnia. Ezen a ponton dönthet úgy valamelyik ország, hogy nem átvesz személyeket, hanem a menedékkérelemre nem jogosultak hazajuttatásában vállal feladatot, ám, ha ezt nem sikerül határidőre teljesítenie, akkor a rá bízott embereket köteles befogadnia. A magyar kormány ezen felül kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban is, hogy a bevándorlók ügyének elbírálását nem az Unión kívül akarják lebonyolítani. Az uniós javaslat szerint gyorsított eljárásban ugyan, de továbbra is az EU területére való belépést követően vizsgálnák meg, hogy az adott, illegálisan érkező személy jogosult lehet-e a védelemre. Visszacsatolva a terrorizmus elleni védekezéshez, ezzel megnövekszik az esélye annak, hogy nem csak legálisan, de jogszerűtlenül is érkezhetnek fenyegetést jelentő emberek a schengeni övezetbe.
Az úgynevezett frontországok, vagyis azok, akikhez földrajzi elhelyezkedésük miatt a legtöbb ember érkezik - és a dublini rendszer alapján nekik elbírálniuk a kérelmeket - a fentiekkel ellentétben abban érdekeltek, hogy valamennyi tagállam felelősséget vállaljon a migráció kezelésében, így ezek a nemzetek a kötelező elosztás támogatói. Elsősorban Spanyolország, Málta, Olaszország és Görögország tartozik ezen államok közé. A görögök már jelezték is, hogy ragaszkodni fognak ahhoz, hogy az új megállapodásban feltétlenül érvényesüljön az igazságos teherviselés, de a többi nemzet sem lehet maradéktalanul elégedett, hiszen a visszaszállításban való részvétel alternatívája egy olyan kiskapu, amellyel, ha sok tagország él, akkor a menekültstátuszra jogosultak döntő többsége ezt követően is a határmenti államokban marad. Ez pedig nem eredményezne jelentős változást a mostani helyzetükben. Habár a spanyol és az olasz kormány tárgyalásokat folytat afrikai országokkal - Líbiával, Tunéziával - a menekültek visszaküldéséről, továbbra is közös európai megoldást szorgalmaznak.
A most még feloldhatatlannak tűnő ellenérdekeltségek miatt számos engedményre lenne szükség mindkét oldal részéről ahhoz, hogy tovább fejlődhessen az uniós menekültpolitika.
2020.11.17. Kalas Vivien
Kép: Portfolio