A demokratikus intézmények személyes részvétel melletti működését biztosítani a járványügyi helyzetben nem egyszerű, ez fokozottan igaz az Európai Unió jogalkotó szervére, amelyben minden tagállamból találunk képviselőket. Milyen kérdéseket vethet fel az uniós polgárok digitális képviselete? Az EP Magyarországi Kapcsolattartó Irodája által a novemberi plenáris ülésszakasz megkezdése előtt szervezett online eseményen három magyar EP képviselővel a távülések menetéről beszélgettünk.
Jóllehet, hogy a koronavírus hatására a számos munkahelyen bevezetett otthoni munkavégzés megfelelő megoldást jelentett a munkamenet zavartalanságának biztosítására, azonban a demokratikus intézmények számára -főként belső szabályzataik változásra rezisztens természete miatt- ez korántsem olyan egyszerű. Számos tagállamban tapasztaltuk, hogy a nemzeti parlamentek a jelenléti részvétellel megtartott plenáris ülések mellett tették le voksukat a járvány ellenére is. Hogyan lehet a koronavírus európai térhódítása alatt is biztosítani az európai polgárok demokratikus képviseletét az Európai Parlamentben? Milyen gyakorlatot alakított ki a második pandémiás hullám alatt az EP, miután felocsúdott az első hullám okozta meghökkenésből? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszok heves politikai vitát indítottak az uniós intézményeken belül és tagállami szinten is.
Ahogy korábbi elemzésünkben olvasható, az uniós polgárok online képviselete az Európai Parlament plenáris ülésén 2020 márciusától, a pandémia első hulláma alatt több jogi problémát is felvetett. A legtöbbet kifogásolt tény az volt, hogy a távollévő, esetleg a járvánnyal személyében is érintett európai parlamenti képviselők a plenáris vita során nem tudták megvédeni álláspontjukat, valamint a Parlament ülésezése és eljárási szabályzata a személyes jelenléti rendszerhez illeszkedik, így az ettől eltérő hibrid munkavégzés nem felelt meg a hatályos szabályzatoknak, azok demokratikus módosítása a járványhelyzetből kifolyólag problémákba ütközött. A fontos kérdéseket tárgyaló, ám demokratikus kérdőjelekkel tarkított első féléves ülésszakhoz képest az ősszel indult plenárisok már a demokratikus elvekhez közelebb állónak bizonyulnak. A havi rendszerességű (eredetileg Strasbourgban megrendezett, ám a járvány miatt a digitális térben összehívott) „remote ülések” lehetővé teszik a képviselői munka zavartalan menetét a Parlamenten kívülről is, amelynek biztosításában a tagállami európai parlamenti kapcsolattartó irodáknak esszenciális szerep jut. A képviselők az ülést levezető elnöknek, a frakciócsoporton keresztül jelezhetik felszólalási szándékukat, majd a felszólalást a tartózkodási helyük szerinti kapcsolattartó irodából tehetik meg. A szavazás továbbra is kinyomtatott szavazólapon, emailen keresztül történik, amely a digitális kor lehetőségeit kezdetlegesnek tűnő módon aknázza ki. A „távülés” azonban nemcsak a technikai és jogi kihívások széles skáláját, hanem egyéb, a képviselői munkát érdemben érintő akadályt is magában hordoz, nevezetesen a puha diplomácia eszközeinek korlátolt alkalmazását az érdekek érvényesítése során. Az Európai Parlament kapcsolattartó irodái a járványhelyzettel októbertől lehetőséget kaptak arra, hogy ne csak az EP tagállami szócsöveként tevékenykedjenek, hanem a plenáris ülések technikai lebonyolításában is részt vegyenek. Az Európai Parlament plenáris üléseinél tehát úgy tűnik, hogy ősszel a tagállami „helyi erők” bevonásával a demokratikus alapelveknek megfelelően a képviselői munkát zavartalanabb mederbe terelték, házhoz jött az Unió.
2020-11-24- Pató Viktória Lilla
Kép: europarl.europa.eu