Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban inog meg az Igor Matovič által vezetett szlovák kormánykoalíció. Bár a koronavírus első időszakát alapvetően sikerrel kezelte az idén márciusban, minden korábbinál nehezebb körülmények között hivatalba lévő „szivárványkoalíció”, a második hullám során tanúsított csapongó, kaotikus kormányzás és válságkezelés rendkívüli módon gyengítette Igor Matovič kormányfő és az egész adminisztráció pozícióját. Eközben Peter Pellegrini és új pártja a közvéleménykutatások szerint már jelentős előnnyel vezet, és nem is kell különösebben megerőltetnie magát; Matovič és az idő neki dolgozik. Mindeközben pedig még a visegrádi együttműködést is sikerült gyengíteniük, bár ez sokkal inkább a mindenkori szlovák kormány agendája, mintsem a legszínpadiasabb ellenzékiből lett miniszterelnök érdeme.
Egy ilyen rendkívül sokszínű és különböző világlátású négypárti kormánykoalíció esetében természetesnek tekinthetőek a kormánytagok közötti nézeteltérések és a belső harcok. A szlovák kormányban tapasztalt pengeváltások módja és formája azonban még ilyen körülmények között is szokatlannak tekinthetők. A fő ütközési pont Igor Matovič kormányfő és Richard Sulík miniszterelnök-helyettes, a szintén kormányzó SaS (Szabadság és Szolidaritás) elnöke között bontakozott ki, tárgya pedig jórészt a koronavírus elleni válságkezelés mikéntje. Vita alakult ki a kormányon belül arról, hogy szükséges-e az egész országra kiterjedő tesztelés, mennyire kell ennek kötelezőnek lennie, illetve milyen korlátozó intézkedéseket fogadjon el a kormány. Az országos tesztelésnek azóta több köre lezajlott, és a kormányfő újabb kört irányzott elő a karácsony előtti hétvégére. A teszteléssel kapcsolatos vitáknak aktív szereplője volt Zuzana Čaputová államfő, aki az országos teszteléssel – és Igor Matovič kormányfővel szemben – foglalt állást. Igor Matovič az országos tesztelés kapcsán kialakult vita sűrűjében még azt is kijelentette: nem akart, és soha többé nem is akar miniszterelnök lenni!
A válságkezelés és egyéb más kérdések kapcsán többször elszabadultak az indulatok, és a kormánykoalíció tagjai a külvilág számára is igyekeztek egyértelművé tenni konfliktusaikat. Sulík és Matovič többször a nyilvános térben és a közösségi oldalakon támadta egymást, meglehetősen méltatlan stílusban. Sulík azt is előrebocsátotta, hogy amennyiben az ellenzék referendumot indít az előrehozott választások érdekében, és sikerül 2,1 millió szavazatot összegyűjteni erre a célra, pártja meg fogja szavazni a parlament feloszlatását (Sulík részéről ez nem üres fenyegetés: 2011-ben az akkor is kormányzó SaS elnökeként vastagon benne volt a Radičová kormány megbuktatásában). November végén továbbá éles összetűzések alakultak ki a kormánytagok között a legfőbb ügyész megválasztása kapcsán. A kormányfő egy fülébe jutott információra hivatkozva élesen kikelt koalíciós partnerei ellen, és azzal fenyegetőzött, hogy ha valamelyikük megegyezne az ellenzékkel, pártja, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) kilép a koalícióból. E vita kapcsán a kormányfő is elismerte, hogy a szakadék széléről rántották vissza a koalíciót, és leszögezte, hogy a kormány csak úgy tud működni, ha a konfliktust ezentúl nem viszik ki a nyilvánosság elé (fontos felismerés volt ez a miniszterelnök részéről kormányzása nyolcadik hónapjában!).
Ezek a viták, valamint a következetlen és átgondolatlan intézkedések a kormány támogatottságára is jelentős hatással voltak. November végén a Polis és Focus ügynökség is végzett közvéleménykutatást. Ezekből kiderült, hogy Igor Matovičék immár jelentősen le vannak maradva a korábbi miniszterelnök, Peter Pellegrini új pártja, a Hang-Szociáldemokrácia (Hlas-SD) mögött. Míg Pellegriniéket 20% körül mérik az ügynökséget, a jelenlegi kormányfő pártját csupán 15% magasságába (Matovič idén februárban a szavazatok 25%-át szerezve nyerte meg a választásokat, így nyolc hónap alatt majdnem felére csökkent támogatottsága). Őket 14-12% közötti eredménnyel követi Richard Sulik pártja, az SaS. A kormánykoalícióból egyedül ő tudott hasznot húzni az elmúlt időszakból: duplájára növelte támogatottságát február óta (meghozta az eredményét a miniszterelnök folyamatos nyilvános támadása a szigorú korlátozások miatt). Matovičhoz hasonlóan veszített támogatottságából a kormánykoalíció két további tagja is. Boris Kollár pártja, a Család vagyunk (Sme rodina) 8%-ról 6%-ra esett vissza, míg a liberális Emberekért (Za ľudí) pártot már régen bejutási küszöb alá mérik. Nemcsak a kormánypártok könyvelhettek el súlyos veszteségeket az elmúlt időszakban: az újságírógyilkosságba korábban belebukott Robert Fico pártja, az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD), amelyből Peter Pellegrini új pártja a nyár folyamán kivált, Fico folyamatos lecsúszása és a pártszakadás eredményeként a februárban választásokon szerzett 18%-os részesedéséhez képest 10-8% közé zuhant vissza. Az utóbbi hónapok egyértelmű nyertese tehát Peter Pellegrini (és részben Richard Sulík), aki már most a következő kormányának összetételében gondolkodhat. Ehhez különösebben nem is kell magát megerőltetnie, csupán hagyni, hogy versenytársai – úgy Matovič, mint Fico – egyre mélyebbre ássák magukat. A kérdés nem az, hogy lesz-e előrehozott választás, hanem sokkal inkább az, hogy mikor?
A szlovák belpolitikai fejlemények magyar szempontból történő vizsgálata során alapvető kérdés, hogy az esetleges változások milyen hatással lehetnek a két ország kapcsolatára és a visegrádi együttműködésre. Mint ismert, Szlovákia a jogállamisági vétó kérdésében kihátrált Magyarország és Lengyelország mögül. Ivan Korčok külügyminiszter (SaS) szerint nincs észszerű magyarázat arra, miért lennének elfogadhatatlanok az uniós feltételek, azok megegyeznek a kormányprogrammal. Zuzana Čaputová államfő ebben a vitában is szokatlanul aktívan szólalt fel. Elmondta, szerinte a magyar és a lengyel álláspont sértheti Szlovákia érdekeit, illetve hogy a korábban ismertetett szlovák álláspontot egységesen osztja az egész kormány, valamint minden közjogi méltóság.
A jogállamisági feltételekkel kapcsolatos szlovák álláspont tehát korántsem volt vitapont a szlovák kormánykoalíción, és a szélesebb politikai palettán belül. Ivan Korčok külügyminiszter szerint nincs semmi szokatlan Szlovákia álláspontjában, és ebben jórészt igaza van. Szlovákia soha nem vállalta az éles konfliktusokat az Európai Unióval, ez soha nem állt érdekében. A visegrádi együttműködés is addig tart a szlovák külügy számára, amíg az ország a jófiú szerepében tud maradni a nyugat-európai partnerei számára. Valóban nincs ebben újdonság, fennállása óta ez a megközelítés a szlovák külpolitika egyik alapköve. A kontinuitás elve mentén kormányváltásokat túlélő, alapvető szervező elve ez a szlovák külpolitikának. Ráadásul ennek fenntartásában a Matovič-kormány különösen érdekelt, hiszen a Fico-Pellegrini kormányok által elkövetett mutyi és jogsértések felszámolására kapta a mandátumát az idei parlamenti választások során. Következésképpen nem is igazán állt módjában más álláspontra helyezkedni. Tévedés lenne ugyanakkor azt feltételezni, hogy egy más – akár Peter Pellegrini vezette – kormány esetében ebben az adott kérdésben más lett volna a szlovák álláspont. Ekképpen, a minden kérdésben szorosan együttműködő és vállvetve harcoló V4 is egy vágyvezérelt idea csupán. Szlovákia vélhetően nem fog felvállalni olyan kemény konfliktusokat, mint ahogy azt Lengyelország és Magyarország teszi, függetlenül az aktuálisan hatalmon lévő kormány összetételétől.
2020. 12. 02. Dr. Tárnok Balázs
Fotó: TASR/Jakub Kotian