Globális szuperhatalom? Fegyverkezési verseny? Gyakran említett, hangzatos szavak, amelyek több évtizede határozták meg a két, majd egypólusú világrendszer alapjait. 2020-ban merőben más a helyzet, az új kihívások, mint a mesterséges intelligencia térnyerése, a klímaváltozás valamint az átalakuló gazdasági rend teljesen új szemléletet igényelnek, a globális színtéren való verseny viszont egyre gyorsul. A jelenlévő hatalmi vákuumban hol van az EU szerepe Kína, az Egyesült Államok és Oroszország mellett? Miért van egyáltalán szükség Európai védelempolitikára, ha minden tagállamnak megvannak a megfelelő eszközei saját védelmük érdekében?
A 2008-as gazdasági válság, majd a 2020-as koronaválság felszínre hozta a tagállamok közti gazdasági, szociális fejlettségek közti különbséget valamint válságálló képességüket. Ennek okán elengedhetetlen a tagállamok fejlettségi szintjének növelése és közös képességük koordinációja az EU globális szerepének megerősítéséhez. A 2016-os EU Globális Stratégia kimondja, hogy az Uniónak felelősséget kell vállalnia saját, valamint polgárai biztonságáért az olyan jövőbeni kihívásokkal szemben, mint a migráció, kiberfenyegetések illetve a terrorizmus.
A Globális Stratégia 2018-as második felülvizsgálata során három prioritás emelendő ki:
-
Külső konfliktusokkal és válságokkal szembeni reziliencia
-
Kapacitásfejlesztés
-
Az Unió és polgárainak védelme
Az első stratégiai prioritás a külvilággal szembeni reagáló képességet erősíti, a második belső fejlesztéseket eszközöl, míg a harmadik az elérendő célt jelöli ki. A Tanács 2016-2018 között olyan döntéseket hozott az Európai Védelmi Alap, az Európai Békekeret, az Európai Védelmi Ipari Fejlesztési Program valamint az Állandó Strukturált Együttműködés felállításával, amely intézményesítette és körvonalazta a közös védelempolitika alapjait. A védelem tehát nem valami, vagy valaki ellen szól, sokkal inkább valami vagy valaki mellett.
A jelenlegi statisztikák szerint az EU-nak 2x kevesebb védelmi kiadáshoz 6x többfajta védelmi- és fegyverrendszer társul az Egyesült Államokhoz képest és egy katonára való kiadás 3x kevesebb az Unióban, mint a tengeren túl.
A mostani globális kihívások terén a katonák szerepe is változóban van, amely inkább a civil-katonai együttműködésre, a humanitárius válságokra való reagálásra helyezi a hangsúlyt és egyre kevésbé helyezi előtérbe a hagyományos katonai szerepeket. A biztonság fogalma is újraértékelődik, amely inkább helyezi a hangsúlyt az emberre és szükségleteire, valamint a világban betöltött helyére.
Az 1970-es években a Római Klub nyilatkozata szerint a legsúlyosabb problémák a természeti erőforrások szűkösségéből, az intézményi bizalom elvesztéséből, a szakadatlan urbanizációból, a fiatalok politikai és gazdasági nehézségeiből valamint a tradicionális értékek csökkenéséből fakad.
2020-ra a technológiai fejlődés iránya és a gazdasági lehetőségek közötti különbségek, valamint az egyre gyorsuló bizonytalan jövő több kockázatot és még nem ismert fenyegetéseket hordoz magában, amelyre az EU-nak és tagállamainak fel kell készülnie. Ilyenek többek között a vallási és etnikai kisebbségek közti konfliktusok, a klímaváltozás negatív hatásai, élelmiszerbiztonság, vízhiány, hibrid- és kiberfenyegetések, valamint a kiemelt ágazatok és uniós vívmányok sérülékenysége (egészségügy, ipar, egészségipar, közös piac, infrastruktúra).
Az EU-nak folyamatos partnerségre kell törekednie a nagyhatalmakkal, amelynek előfeltétele, hogy képes legyen érdekét érvényesíteni Kínával, az Egyesült Államokkal vagy akár Oroszországgal szemben. Fontos megemlíteni, hogy az EU a tagállamok nélkül félkarú óriás, így sok múlik a tagállami, elsősorban a régiós együttműködéseken is. Egy Európai Biztonsági Tanács létrehozása az EU-t önálló döntési képességgel ruházhatná fel humanitárius katasztrófa, valamint háborús helyzet esetén, emellett valamely tagállam területén történő incidens során automatikus szolidaritási mechanizmus léphetne életbe a közösségi segítség (eszközök és pénzügyi támogatás) gyors eljuttatásához. Az EU erőssége a különbözőségében rejlik, mivel a tagállamok más-más területeken tapasztaltak. Az EU-s védelempolitika magját az EU-s védelmi képességek fejlesztése jelenti, amelyet civil-humanitárius képességekkel is ki kell egészíteni. Olyan szakértőkre és képességfejlesztésre van szükség, amely több kihívást is tud kezelni egyszerre.
Mivel belátható időn belül gyorsan csökken az EU globális szerepe, azonnali cselekvésre van szükség. Ez az EU-s intézmények, tagállamok és egyének hozzájárulása nélkül nem valósítható meg. Ennek ellenére összefogással, közös gondolkodással komoly eredmények érhetők el, amely növelné az intézményekbe vetett bizalmat és növelné az EU szerepét a világban.
2020.12.07. - Miszlivetz ÁronJames
Kép: Európai Bizottság