Magyar-ukrán konfliktus – enyhülés a nagypolitikában, ellenségeskedés a gyakorlatban

A magyar-ukrán kapcsolatok konfliktusokkal teli jellegét mind a múltban, mind napjainkban olyan események határozzák meg és formálják negatív irányba, mint az elmúlt időszak fejleményei is. Mind a sajtóban, mind szakmai körökben sok szó esett az ukrán nyelvtörvényről és oktatási törvényről, melyek jelentős mértékben korlátozzák az ukrajnai nemzeti kisebbségek, így az ott élő magyarság alapvető nyelvhasználati, anyanyelvi oktatási lehetőségeit. A közelmúlt eseményeinek lánculata pedig szintén rámutatott arra, hogy a nagypolitika által egyes esetben kifejezett szándék az együttműködés megkezdése felé egyelőre hiábavaló, mivel a gyakorlatban újabb és újabb, egyre durvább magyarellenes cselekedetekre kerül sor az országban.

Ukrajna részéről már az októberi ukrán helyhatósági választások során felmerült, hogy Magyarország, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) támogatva, beleavatkozott Ukrajna belügyeibe, ez által is gátolva a két ország közötti vitás kérdések rendezését. A választásokon a KMKSZ jelentős győzelmet aratott, bejutva például Kárpátalja legfőbb döntéshozó szervezetébe, a Megyei Tanácsba. Ezt követően azonban november végétől az ukrán hatóságok különböző módokon vágtak vissza, illetve nehezítették a magyar közösség egyes szervezeteinek, képviselőinek helyzetét, életét.

A teljesség igénye nélkül felvázolva az ukrán hatóságok néhány lépést, november 24-én Ukrajna megtagadta a Beregsurány-Luzsanka határátkelőnél történő belépést Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos számára szintén a magyar kormány októberi helyhatósági választásokba történő beavatkozására hivatkozva. Az ukrán félnek tudomása volt a miniszteri biztos érkezésről, azonban nem hivatalos forrásból magyar részről is tudták ezt, tehát feltételezhető volt az ügy kimenetele. 

Következő eseményként november 30-án Ukrajna Nemzetbiztonsági Szolgálatának (SZBU) munkatársai házkutatást végeztek egyes olyan objektumokban, melyek kapcsolatban állnak Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével, így a KMKSZ ungvári irodáiban, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolánál, Brenzovics otthonában Ungváron és az ungvári Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központnál. Az ukrán biztonsági szolgálat azzal indokolta e tevékenységét, hogy azok hátterében annak kiderítése állt, hogy a külföldi alapítvány, illetve központ tevékenysége sérti-e Ukrajna szuverenitását, beavatkozik-e Ukrajna belügyeibe, sérti-e az ország biztonságát, illetve bizonyos ukrajnai közszereplők elősegítik-e idegen állam tevékenységét. Az Egán Ede jótékonysági alapítványt emellett fiktív szerződéskötésekkel és kettős könyvelés útján való haszonszerzéssel, és a Magyarország által kiutalt anyagi eszközöknek az ukrán nemzetbiztonság ellenében történt felhasználásával gyanúsították. A Főiskolánál történő razziánál ki kell emelni, hogy biztonsági szolgálat 15, köztük négy teljes fegyverzetben érkező fővel jelent meg; átvizsgálták a szobákat, irodákat, illetve több fontos dokumentumot és merevlemezt lefoglaltak.

Az üggyel összefüggésben kiemeljük, hogy Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, a Főiskolánál lezajlott razziától függetlenül, feljelentette az SZBU-t a Főiskola tanítói mesterszakának akkreditációjával kapcsolatosan felmerülő problémák, az SZBU hatáskörét meghaladó beavatkozása miatt. A titkosszolgálat azt állította, hogy a főiskola rektorának személye nem felel meg a hatályos törvényekben megfogalmazott előírásoknak, azonban Orosz hivatalos dokumentumokkal tisztázta magát a vádak alól, és magánemberként feljelentést tett az SZBU-val szemben erkölcsi tisztasága, hitelessége megőrzése érdekében. Az esetről Orosz Ildikóval készült interjú teljes terjedelemben a Főiskola honlapján olvasható (http://kmf.uz.ua/hu/szeretnenk-jogallamban-elni-orosz-ildiko-feljelentette-az-ukran-biztonsagi-szolgalatot/).

A negatív eseménysorozat ezzel nem ért véget, hiszen december elején a kárpátaljai ukrán sajtóban több dehonesztáló cikk jelent meg a magyar kisebbség egyes vezetőivel, többek között Darcsi Karolinával, a KMKSZ kommunikációs titkárával és Bocskor Andrea EP képviselő tevékenységével szemben. Szintén december elején tett bejelentést Oleksandr Kacsura, a Nép Szolgája képviselője az SZBU felé, mivel a kárpátaljai Szürte kistérség újonnan megválasztott képviselői eskütételük után elénekelték a magyar himnuszt. December 4-én pedig egyes kárpátaljai magyar külképviseletek, magánszemélyek és szervezetek - például Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusa, a KMKSZ, az UMDSZ és a szürtei kistérség - fenyegető üzeneteket és videókat kaptak, melyekben Ukrajna elhagyásra szólították fel őket, ellenkező esetben pedig mérgezéssel fenyegettek az üzenetek feladói.

Az események kapcsán az ukrán külügyminiszer, Dmitro Kuleba december elején megalapozatlannak nevezte a kárpátaljai magyarok állítólagos megfélemlítéséről szóló vádakat és véleménye szerint az SZBU egyes tevékenységei nem a magyar közösség ellen irányulnak, valamint a magyar félnek javasolta azt is, hogy kerülje a feszültségkeltő lépéseket és kijelentéseket, melyek rontják az ukrán–magyar kapcsolatokat. A külügyminiszter december 7-én azonban már arról beszélt, hogy Ukrajna nem kíván politikai harcot vívni Magyarországgal, és arra igyekszik, hogy megoldja a két ország között fennálló problémákat, mégpedig abból az okból, mivel Magyarország fontos szomszédos ország Közép-Európában, valamint NATO-tagállam is, így az euroatlanti integráció kérdésében is szükséges az együttműködés, illetve az Európai Unió tagországként szintén hangsúlyos Magyarország szerepe. Kuleba azonban azt is kiemelte, hogy Magyarországnak tisztelnie kell Ukrajna nemzeti törvényeit és nemzeti érdekeit, és a szomszéd országok közül valószínűleg azért Magyarországgal van a legtöbb konfliktus, mivel mindkét államnak nagy traumákat okoztak a történelmi események, melyekhez fájdalmasan viszonyulnak, ami befolyásolja a jövőt és a két ország érdekkülönbségéhez vezet.

A nagypolitika egyes, elmúlt hónapokban történő megmozdulásai alapján egyfajta közeledésnek nevezhető folyamatot lehet megfigyelni a két ország között, példaként említhetjük a május 29-i budapesti Szijjártó-Kuleba találkozót, a június 25-én hét év után újra megszervezett Magyar-Ukrán Kormányközi Gazdasági Vegyes Bizottság ülését Kijevben vagy a szeptember 23-i újbóli Szijjártó-Kuleba találkozót Ungváron. A felek effajta gyakori találkozására az elmúlt években nem volt példa, tehát arra sem, hogy egyáltalán megoldások keresésével próbálkozzanak. Az elmúlt időszak egyeztetésein azonban mindkét fél hangsúlyozta az együttműködés fontosságát és a felmerülő vitás kérdések megoldását, tehát nagypolitikai vonalon kooperatív légkör, illetve legalább retorika, figyelhető meg. Ezzel szemben azonban a kárpátaljai magyarság irányába elkövetett fent említett vagy akár egyéb jogsértések azt mutatják, hogy a helyzet a valóságban nemhogy együttműködőbbé válna, hanem egyre romlik. Habár a külügyminiszterek egyes esetekben legalább kifejezik hajlandóságukat az együttműködés elkezdésére – mely egyelőre nem látható, hogy magával hoz-e bármiféle gyakorlati lépéseket -, az ukrajnai társadalomban a szélsőséges nézeteket valló ukrán többség és a magyar nemzeti kisebbség közötti évtizedes ellentétek mélyen gyökereznek, melyek a gyakorlatban egyre ellenségesebb méreteket és tetteket öltenek. Arra, hogy lesznek-e további nagypolitikai egyeztetések, illetve az ezek során esetlegesen elért együttműködés bármiféle hatással lesz-e a mindennapi életben megjelenő ellentétek mérséklésre, a jövőben tudunk választ adni, azonban ennek esélye jelenleg csekélynek tűnik.

2020.12.10. Varga Csilla

Kép forrása: Kárpáthír