A múlt hét végén, június 17-én a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a keresetet, melyet hat évvel ezelőtt nyújtott be egy városi televíziót működtető cég vezetője a magyar kisebbséget több szempontból diszkrimináló szlovák nyelvtörvény ellen. Az EJEB formai okokra hivatkozva elutasította a kereset, ami az ügy kapcsán megjelent több nyilatkozat alapján úgy értékelhető, hogy a Bíróság valójában kibújt a nyelvtörvény megítélése alól.
A felperes Pereszlényi Gyula, a Servis TV-Videó tulajdonosa, aki egy kisebb szlovákiai, pontosabban párkányi tévécsatornát üzemeltet. Párkány lakosságának 70 százaléka magyar anyanyelvű, a környező településeken pedig kb. 80 százalék a magyar nemzetiség aránya, azonban a jelenlegi szlovák nyelvtörvény nem engedi meg a pusztán magyar nyelvű sugárzást. A közmédia magyar adásain kívül az összes rádiónak és televíziónak szlovák nyelven is feliratoznia kell vagy megismételni az adásokat szlovák nyelven is. Az ügy alapját az adta, hogy 2012. július 6-án a fent említett tévécsatorna beszámolt egy Párkány közelében történt súlyos közúti balesetről, és az interjúban megszólaló két szemtanú magyarul nyilatkozott, néhány mondatot mondott, melyet nem feliratoztak és nem fordítottak le szlovák nyelvre. A szlovák nyelvtörvény rendelkezései alapján a hatóság ezt az esetet törvénysértésként értelmezte és 2013 februárjában a szlovák médiatanács 165 eurós bírságot szabott ki a televízióra a fordítási kötelezettség elmulasztása miatt.
A felperes megtámadta a bírságot először a szlovák legfelsőbb bíróságon, azonban az elutasította a keresetet, majd ezt követően a szlovák alkotmánybírósághoz fordult, ahol 2015-ben, az előzőekhez hasonló módon, szintén elutasításra került. Ezt követően fordultak a felperesek az EJEB-hoz, amelyhez akkor lehet beadvánnyal fordulni, ha a hazai jogrendben az összes fellebbezési lehetőséggel élt a panaszos. A strasbourgi bíróság hat évig nem foglalkozott, illetve nem foglalt állást az ügyben a múlt hétig, amikor is azt az ítéletet hozta, hogy a szlovák alkotmánybíróság nem volt illetékes az adott kérdésben, ezért rögtön a legfelsőbb bíróság ítélete után kellett volna hozzájuk, az EJEB-hoz fordulni.
Pereszlényi Gyula jogi kifogása az volt, hogy sérti a szólásszabadság elvét, ha egy televízió nem közvetíthet olyan nyelven, amilyenen szeretne, illetve az említett nyelvtörvény diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaz, a szlovák nyelvű adásokat ugyanis semmilyen esetben nem kötelezi más nyelvű feliratok közlésére. Ez alapján a törvény kizárja, hogy magyar nyelvű élő adást lehessen közvetíteni, mivel azt nem lehet minden esetben feliratozni, illetve az egyes adások államnyelven történő megismétlése jelentős többlet-munkát és plusz költséget is jelent a kisebbségi, így magyar nyelven sugárzó csatornák számára. A felperes szerint Szlovákia nemhogy segítené, de hátrányos megkülönböztetésben részesíti a kisebbségi nyelvhasználatot, az egyes törvények akadályozzák a nem szlovák nyelvű elektronikus sajtó működését, például, a fordítási kötelezettséggel, és ezt annak ellenére teszi, hogy az ország lakosságának 10 százaléka magyar anyanyelvű. „Bíztam benne, hogy ennyi idő után változás áll be a felvidéki, magyar nyelven sugárzó televíziók hátrányos helyzetében. Sajnos ez nem változott. A törvény kötelez arra, hogy szlovák nyelvre fordítsuk a műsort, vagy pedig szinkrontolmácsolást biztosítsunk. Gyakorlatilag ellehetetleníti az élő adásokat a magyar nyelven sugárzó televíziók számára, és ezáltal nemcsak hátrányos helyzetbe hozza őket a többi televízióval szemben, hanem még többletköltséget is ró rájuk, mivel a fordítás és feliratozás plusz költséggel jár” - nyilatkozta az ítélettel kapcsolatban az Új Szó szlovákiai magyar napilapnak Pereszlényi Csaba, a párkányi televíziót üzemeltető cég ügyvezetője.
Fiala-Butora János, a felperes jogi képviselője az EJEB mondvacsinált eljárási szabályra hivatkozott azáltal, hogy azt mondta, a szlovák alkotmánybíróság nem volt illetékes az ügyben, és rögtön a legfelsőbb bíróság ítélete után kellett volna hozzájuk fordulnia a felperesnek. Fiala kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság 2015 áprilisában adta ki az állásfoglalását, de mivel a panasz a törvény ellen irányult, ezért az európai intézmény szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta volna az esetet. A csütörtöki ítélet szerint a Legfelsőbb Bíróság döntését követően 6 hónapon belül nem került az EJEB elé az ügy, ezért a keresetet elutasították. Fiala, hozzátette, hogy 6 éve vártak a döntésre, ami azért is szokatlan, mert ha formai okok miatt utasítják vissza a beadványt, akkor az általában egy éven belül megtörténik. A szlovákiai szabályozás pedig azóta is fennáll és a szakértő szerint az Alkotmánybíróság kezd kibújni azon kötelezettsége alól, hogy az alapjogokat érvényesítse az országban, erre példa a mostani eset is, illetve jelenleg a strasbourgi bíróság is ezzel összefüggésben döntött. A szakértő szerint ,,egy emberi jogi központú nyelvpolitika célja a kisebbségi nyelvek eleve meglévő hátrányának valamilyen szintű kompenzálása lenne. Szlovákiában viszont a viták tárgya és így a magyar szervezetek célja is csupán az volt, hogy a nyelvtörvények kevésbé korlátozzák a magyar nyelv használatát. Az fel sem merült eddig, hogy az állam a regionális magyar műsorszórást segíthetné is, a cél csak az volt, hogy azt ne hozzák még hátrányosabb helyzetbe, és ne büntessék. Sajnos az elmúlt harminc év tapasztalata az, hogy az európai kisebbségvédelmi rendszernek nem sikerült ebben a szemléletben áttörést elérnie, inkább hozzáidomult a korlátozó gyakorlathoz. A mostani döntés segíthetett volna abban, hogy rádöbbenjünk a helyzet abszurditására. Az ügyet továbbra is képviseljük, Strasbourgban és más fórumokon is, újabb beadványokkal".
2021.06.22. – Varga Csilla
Kép: https://mandiner.hu/cikk/20210618_ejeb_szlovakia_nyelvtorveny