A gazdasági nehézségek politikai feszültségeket okozhatnak, amelyek tovább súlyosbítják a válságot.
Az Eurostat a múlt héten közölte a második félévre vonatkozó inflációs adatait. Mint ismeretes, az előző hónapokban Magyarország vezette a listát, a maga 5 százalék felett inflációs rátájával. Júliusban a magyar infláció némileg csökkent, így az Európai Unió legmagasabb értékét - 4,9 százalékot - jelenleg Észtországban mérték, de 4 százalék feletti inflációval küzd még Lengyelország, valamint Litvánia is.
Az árak emelkedése a legtöbb uniós tagállamot érinti, így például Németországot vagy Luxemburgot is, mi több, az eurózóna inflációs rátája is meghaladta a kívánt 2 százalék alatti értéket. A legtöbb esetben az infláció okai a válság alatt nyújtott bőkezű és szükséges állami támogatásokban, az alacsony jegybanki kamatokban, valamint a gazdaság újranyitásával elkezdődő pénzáramlás összetett kölcsönhatásaiban kereshetőek. Mindez egyelőre nem ad különösebb aggodalomra okot, a legtöbb elemző ugyanis átmeneti időszakkal számol. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy egy rövid inflációs időszak után valóban visszatér-e az európai gazdaság a megszokott mederbe?
Az euróövezet inflációjának legfontosabb összetevője az energia volt (júliusban 14,3 százalék, szemben a júniusi 12,6 százalékkal), ezt követte az élelmiszer, az alkohol és a dohány (1,6 százalék, szemben a júniusi 0,5 százalékkal). Kisebb mértékben ugyan, de a szolgáltatások és a nem energetikai ipari termékek ára is növekedett. Mindezek közül az energia árak emelkedése okozhat több kihívást, hiszen ez egyéb termékek árát is jelentősen befolyásolja. Vagyis az átlagos uniós állampolgárnak jelentős áremelkedéssel kellett szembenéznie és egyelőre nem várható, hogy gazdasági kilátásai jobbak lesznek.
A legösszetettebb gazdasági mutatókon túl azonban érdemes az emberi, humán tényezőkre is figyelmet fordítani hasonló kérdések esetén. Ebben a kérdésben fontos tényező, hogy számos uniós tagállamban nagyon magas a munkanélküliség. A legfrissebb adatok szerint Görögországban és Spanyolországban 15 százalék feletti értéket mértek, valamint Olaszországban is 10 százalék feletti arányt. Szorosan ezeket követi Ciprus és Svédország is, kilenc százalék feletti értékkel. Bár Görögország eddig deflációval küzdött, a többi tagállam esetében a magas munkanélküliség és az árak emelkedése könnyűszerrel igencsak elkeseredett szavazókat eredményezhet. Mindezt súlyosbíthatja a jelenlegi afganisztáni helyzet miatt várható újabb menekülthullám, amely várhatóan felerősíti a nacionalista érzelmeket. Várható tehát, hogy több tagállamban a szavazók olyan politikai pártoknak engednek teret, amelyek redisztribúciós politikákat ígérnek. Csakhogy a hasonló programokkal hatalomra kerülő pártok az esetek túlnyomó többségében mégsem valósították meg ígéreteiket így a válság elhúzódott vagy súlyosbodott.
Az Európai Unió gazdasága aránylag stabil, egy átmeneti magas inflációs időszak nem kellene, hogy különösebben hatással legyen sem a gazdasági, sem a politikai stabilitására. Azt viszont tudjuk, hogy a gyakorlat nem mindig igazolja az elméletet és még az is előfordulhat, hogy a folyamatos válságok korát élő Európai Unió mégsem lesz képes könnyűszerrel átlépni az újabb krízist.
2021.08.27. Dr. Máthé Réka Zsuzsánna PhD