A European Council on Foreign Relations (ECFR) közvélemény-kutatáson alapuló jelentést tett közzé arról, hogy közvélekedés alapján a Nyugat hidegháborúban áll-e Kínával és Oroszországgal. Amíg az uniós polgárok többsége szerint az Egyesült Államok és a két nevezett ázsiai vetélytársa között hidegháborús helyzet áll fenn, a válaszadók a saját országukat közvetlenül nem látják érintettnek a konfliktusban. Az EU vezetése vonatkozásában azonban már árnyaltabb a kép. A jelentés szerzői arra figyelmeztetnek, hogy az EU vezetésének újra kellene definiálnia külpolitikáját, és a saját érdekeit kellene előnyben részesíteni.
A felmérés az ECFR megrendelésére készült 12 EU tagállamban (Ausztria, Bulgária, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország) 2021 májusa és júniusa között, 16 267 fő bevonásával.
A felmérés eredményei alapján az európai válaszadók döntő többsége szerint az Egyesült Államok hidegháborúban két ázsiai vetélytársával (USA-Kína: 62% igen, 23% nem tudja, 15% nem; USA-Oroszország: 59% igen, 25% nem tudja, 16% nem). Az tehát vitán felül áll az európaiak többsége szerint, hogy az új hidegháború korát éljük, legalábbis az Egyesült Államok és Kína, illetve Oroszország vonatkozásában. De mit gondolnak az európai polgárok az EU és a saját országok érintettségéről?
A válaszadók többsége szerint saját országuk nem érintett a konfliktusban (saját állam-Kína: 15% igen, 26% nem tudja, 59% nem; saját állam-Oroszország: 25% igen, 29% nem tudja, 46% nem). Többen gondolják úgy, hogy saját államuk konfliktusban áll Oroszországgal, mint Kínával (25% kontra 15%), de ez vélhetően a földrajzi adottságokból is fakad – míg Oroszország az EU szomszédja, Kína egy távol eső hatalom. Kínát az európaiak nagyobb része egyelőre nem érzékeli veszélyforrásként életmódjukra nézve, Oroszországgal ennél sokkal közvetlenebbek lehetnek az európai tapasztalatok.
Jelentősen többen gondolják azonban úgy, hogy az EU vezetése és az említett két ázsiai hatalom között fennáll egy új hidegháborús konfliktus (EU-Kína: 31% igen, 34% nem tudja, 35% nem; EU-Oroszország: 44% igen, 30% nem tudja, 26% igen). Ebből tehát az következik, hogy míg az uniós polgárok szerint saját tagállamuk politikáját nem jellemzi a hidegháborús állapot, az EU vezetését sokkal inkább.
Ábrák forrása: https://ecfr.eu/wp-content/uploads/What-Europeans-think-about-the-US-China-Cold-War-2.pdf
A válaszadók többsége az összes érintett tagállamban úgy véli, hogy államuk nem áll konfliktusban Kínával. Ez az arány nagyrészt Oroszország vonatkozásában is igaz – csak Lengyelországban és Franciaországban gondolják úgy többen, hogy hidegháborús konfliktusban vannak az oroszokkal, mint akik szerint nem áll fenn ez a helyzet.
Magyarország is a kirívó tagállami példák között említendő – a konfliktus létének elutasítottsága tekintetében. A magyar válaszadók 91%-a szerint nem áll fenn hidegháborús konfliktus Kínával, míg 89%-uk szerint nincs ilyen Oroszországgal sem. Ezek az adatok persze nem meglepőek, hiszen a kérdés kifejezetten arra vonatkozott, hogy saját államuk áll a konfliktusban Kínával/Oroszországgal (és nem az EU egésze). Az elmúlt évtizedben a magyar külpolitika jelentős figyelmet fordított a keleti partnerségre. Mind Oroszországgal, mind Kínával alapvetően jó kétoldalú kapcsolatot tart fenn a magyar kormány, és számos kiemelt orosz és kínai beruházás valósult meg hazánkban az elmúlt években. A magyar kormány retorikáját e két hatalom vonatkozásában egyértelműen a kölcsönös gazdasági előnyök keresése jellemezte, míg több uniós tagállam vezetése – így különösen a franciák, a lengyelek, illetve a balti államok – ettől gyökeresen eltérő külpolitikai megközelítést alkalmaztak elsősorban Oroszországgal szemben.
A felmérés legfőbb tanulságai közé tartozik, hogy mintegy kétszer annyian gondolják úgy az európai polgárok közül, hogy az EU vezetése hidegháborús konfliktusban áll Kínával és Oroszországgal, mint amennyien ilyen konfliktust látnak a saját államuk esetében. Ennek a jelenségnek az optimista megközelítése, hogy az uniós polgárok uniós hatáskörként tekintenek a közös külpolitikára, és elsősorban Brüsszelt látják nemzetközi aktorként a globális politikai erőviszonyokban. A jelenség „pesszimista” értelmezése az EU vezetése és az uniós polgárok között növekvő szakadék, vagyis, hogy Brüsszel egyre inkább elszakadt a polgárok akaratától.
Az európaiak többsége tehát érzékeli az új hidegháborús konfliktus kialakulását, de attól igyekszik távol tartani magát, illetve saját államát. Az ECFR egy korábbi, 2019-es felmérése szerint az európai válaszadók többsége inkább pártatlan maradna egy USA és Kína, illetve Oroszország között kibontakozó konfliktusban – még az Oroszországgal szemben vehemensen fellépő lengyelek többsége is. Ez a helyzet Joe Biden hivatalba lépésével sem változott meg.
Más kérdés, hogy reális-e az európai polgárok azon vágya, hogy a 21. század hidegháborújából „kimaradjon” a kontinens. Kína nemcsak Afrikában, de Európában is jelentősen terjeszkedik gazdaságilag, és törvényszerűen megjelenik azokon a területeken, ahonnan az Egyesült Államok hátralépett. Ráadásul a kiberháborúk idején a földrajzi vonatkozásoknak kisebb jelentőségük van, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy Brüsszel harciassága Kínával és Oroszországgal szemben ellentétes az európai vélemények többségével, és ha Washingtonban és Brüsszelben a vezetők „az egész társadalmat érintő” generációs harcára készülnek Pekinggel és Moszkvával szemben, akkor azt tapasztalhatják, hogy „nem áll mögöttük társadalmi konszenzus.”
Mark Leonard és Ivan Krastev következtetése, hogy egyelőre az uniós intézmények azok (és nem az európai közvélemény), akik a jövő világpolitikai összefüggéseit a demokráciák és autokráciák harcaként látják. Azt javasolják az EU vezetése számára, hogy a hidegháború logikája helyett inkább az európai és nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikát alkalmazzanak Kínával és Oroszországgal szemben. Egyébiránt Brüsszelt az a kritika is érheti, hogy Amerika hangja kíván lenni Európában, ahelyett, hogy az európai polgárok hangja lenne a világban.
2021.09.28. Dr. Tárnok Balázs
Kép: Flickr