Az adat hatalom, éppen ezért az uniós polgárok digitális identitásának megteremtése mérföldkő Európa digitális évtizedében.
A személyek digitális szuverenitása azt jelenti, hogy az adat kibocsátója, vagyis az egyén, saját ellenőrzése alatt tudja tartani azt, hogy ki férhet hozzá és milyen céllal használhatja a személyéhez kötődő digitális információt. A digitális korra felkészült Európában a digitális identitás lehetővé teszi a közszolgáltatások és különböző piaci szolgáltatások online igénybevételét, a technológia által hozzáférhetőbb és erőforrás hatékony rendszer kidolgozásával egyszerűbbé és biztonságosabbá válik az ügyintézés. Egyszerűbb azért, mert csak egy azonosítási rendszeren keresztül szükséges a személyes adatok harmonizációja, biztonságosabb, mert egy adattároló platform ellenőrzése és védelme hatékonyabb, így szűkebb teret enged az online visszaéléseknek. Lássuk, hogy teljesít Magyarország és Olaszország az állampolgárok digitális identitásának létrehozásában, valamint melyek az Európai Unió fő irányelvei.
Az egységes európai digitális identitás rendszere lehetővé teszi, hogy az adat kibocsátója, az állampolgár, ellenőrzése alatt tarthassa az általa létrehozott információt, vagyis pontosan tudni fogja, hogy ki, és milyen céllal tárolja adatait, így nem lesz szükség számtalan regisztrációs folyamaton átesni és megannyi digitális személyazonosításra szolgáló platform számára kiszolgáltatni az adatokat. Lehetővé válik a banki ügyintézés, de akár az autóbérlés is egyazon digitális identitáson keresztül. (Ursula von der Leyen, State of the Union Speech, 2020) Az Európai Bizottság kezdeményezése persze nem haladja meg korát, hiszen elég csak a Google, a Facebook, vagy az AppleID integrált személyazonosító rendszereire gondolni, amely bizonyítja, hogy jelenleg piaci szereplőknek adunk hozzáférést a banki tranzakcióktól kezdve valamennyi digitális lábnyomunkhoz. Persze a piaci szolgáltatókat kötik az egyre szigorodó nemzetközi szabályok a személyes adataink kezelésében, azonban a minél biztonságosabb és szélesebb körű adatvédelem szempontjából az egységes digitális identitás bevezetése nagy lépés a tagállamok számára állampolgáraik védelme terén. Ezt bizonyítja az Eurobarometer 2020 márciusában bemutatott felmérése is, amely kimutatja, hogy az Unió polgárainak 72%-a szeretné tudni, hogy a közösségi média alkalmazások használatakor mire használják adataikat, 63% pedig valamennyi online szolgáltatás igénybevételekor használható, egységes biztonságos digitális személyazonosítás mellett teszi le a voksát. Olaszország a felmérés alapján Magyarországhoz képest kevésbé elzárkózó a digitális adatok megosztásának kérdésében, azonban a magyarok 69%-a, az olaszok 66%-a gondolja úgy, -meghaladva az uniós átlagot- hogy hasznos lenne az egységes digitális identitás bevezetése.
Korábban a közös jogalap hiánya megakadályozta a tagállamokat abban, hogy elismerjék és elfogadják a más tagállamokban kibocsátott elektronikus azonosítási rendszereket. A nemzeti rendszerek határokon átnyúló elégtelen interoperabilitása megnehezítette, hogy a polgárok és a vállalkozások teljes mértékben kihasználják a digitális EU előnyeit. Ennek feloldására 2014-ben életbe lépett az elektronikus azonosításról, hitelesítésről és bizalmi szolgáltatásokról (eIDAS) szóló rendelet, amely biztosítja a jogalapot a határokon átnyúló elektronikus azonosításhoz, hitelesítéshez és webhely-tanúsításhoz az EU-n belül. Jelenleg 14 tagállamban az EU lakosságának csak 60% -a tudja használni határon átnyúló nemzeti eID-jét, és még ennél is kevesebb, a közszolgáltatók csupán 14%-a engedélyezi a határokon átnyúló elektronikus azonosítást. Ennek megváltoztatására a Bizottság Digitális Iránytű 2030-ban nem kisebb célt tűzött ki, minthogy az állampolgárok 80%-a éljen digitális identitásával, és hogy valamennyi alap közszolgáltatás elérhető legyen online bárhol.
Az idén júniusban bemutatott, a digitális identitásról szóló új rendeletjavaslat (e-ID) az eIDAS hiányosságait orvosolja a keret hatékonyságának javításával és a magánszektorra történő kiterjesztésével.
A tagállamok európai digitális iratokat kínálnak a polgároknak és a vállalkozásoknak, amelyek képesek lesznek összekapcsolni nemzeti digitális identitásuk különböző aspektusait. Ezeket a szolgáltatásokat a hatóságok vagy a hatósági tanúsítvánnyal a magánszektor nyújthatja úgy, hogy a fogyasztóknak lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy online hozzáférjenek a szolgáltatásokhoz anélkül, hogy privát platformokat kellene használniuk vagy szükségtelenül megosztanák személyes adataikat. A Bizottság ajánlást is csatolt a javaslathoz a gyorsabb cselekvés érdekében, és ameddig a Tanács és a Parlament köröztetik azt, egyeztetést kezdeményez a tagállamokkal, hogy 2022 szeptemberére hozzanak létre egy közös eszközrendszert az egységes uniós identitásra való felkészülésre. A Digitális Európa Program keretein belül a Bizottság a nemzeti digitális személyazonosítási rendszerek fejlesztését is támogatni fogja, ahogy a közszféra digitális fejlesztésének célkitűzése is megjelenik az RRF-ben.
Az e-azonosítás Magyarországon az e-közigazgatási rendszerek igénybevételéhez szükséges elektronikus azonosítás/hitelesítés funkciókat látja el, azzal a hosszú távú céllal, hogy ez a funkció minden olyan EU tagországban is használható legyen, ahol a határon átnyúló elektronikus szolgáltatások rendszerét megvalósítják, illetve létrejön a kölcsönös együttműködési megállapodás. A magyar okos okmány hátránya, hogy a szolgáltatóknak tanúsítvánnyal rendelkező kártyaolvasó eszközzel kell bírniuk. Az otthoni használat esetében az állampolgárnak a számítógép mellett rendelkeznie kell megfelelő kontaktmentes kártyaolvasóval is akkor, ha távolról, hálózati szolgáltatások felhasználásával kíván kapcsolódni a közigazgatási rendszerekhez. A kártyaolvasó a teljeskörű azonosításhoz szükséges, viszont Magyarországon az ügyfélkapu rendszerén keresztül bizonyos egyszerűbb azonosítási tranzakciók (hitelesítés) is elvégezhetők.
Az olasz Digitális Ügynökség legfrissebb híre szerint, 2021. október 1-től olyan egységes szolgáltatást vezettek be, amellyel az ország fel tud készülni az uniós digitális identitáshoz való csatlakozáshoz, összevonva a különböző online közigazgatási azonosítási rendszereket. Az októbertől hatályos változást a 2020. évi 120-as törvény vezette be, amely a SPID, a CIE (e-személyi) és a CNS (TAJ) rendszereken keresztül tesz elérhetővé valamennyi digitális közszolgáltatást, az intézmények eltérő azonosító felületei helyett. A törvény rendelkezései alól kivételt képeznek az ötezer lakosnál kisebb települések, amely összességében racionális döntés, azonban felveti a kérdést, hogy a jövőben a digitális identitás valójában minden uniós polgár számára elérhető lesz-e.
A kontinensen a digitális identitás körüli vita többrétű; a társadalmi befogadást szem előtt kell tartani, azonban ennek gyakorlati kérdései még tisztázatlanok: az eltérő infrastrukturális felkészültségű települések és a különböző szociokulturális hátterű társadalmi rétegek digitális lemaradása erősödhet. Továbbá az adatok, mint a digitális korban egyre fontosabb vagyon tárolása és védelme körül is kialakulnak eltérő nézetek, nem egységes a támogatottsága az európai adatfelhőknek és a digitális szuverenitás keretei sem tisztázottak. Másrészről vizsgálva az a kérdés is felmerül, hogy van-e valóban uniós identitása az Európai Unió polgárainak, az uniós digitális azonosításnak van-e identitás formáló szerepe. Abban azonban többnyire megegyeznek a politikusok, hogy a versenyszféra szabályozásán túl ki kell alakítani olyan digitálisan felkészült közigazgatást, amely az állampolgárokat a digitális térben is védi, ha mástól nem, hát saját maguktól.
2021.10.04. Pató Viktória Lilla
Kép: Pixabay