Az Európai Unió 2021-ben. Gazdaság és pénzügy

A 2021-es év a járvány okozta válság többé-kevésbé eredményes leküzdéséről szólt.

Úgy tűnik, hogy az Európai Unió egyelőre nem tudott megbirkózni a rá nehezedő válság nyomásával. Paolo Gentiloni, az Európai Unió gazdasági ügyekért felelős biztosa az év elején úgy vélte, hogy az unióban 2022 közepe előtt nem várható számottevő gazdasági javulás. Emiatt azt javasolta, hogy a költségvetési szabályok maradjanak egyelőre felfüggesztve, valamint, hogy az államok használják ki az olcsó kamatokat. Így további beruházásokkal elkerülhetik a tömeges csődbejelentéseket és a tartós munkanélküliséget. Annak reményében, a „jó adósság” a későbbi újraépítést szolgálja, arra biztatta a tagállamokat, hogy fektessenek a kutatásba, az oktatásba, az egészségügybe, valamint az infrastruktúra fejlesztésébe. 

A jelentős állami ösztönző politikák azonban maguk után vonták az infláció gyors növekedését, amely az EU-ben meghaladta a várakozásokat. Az infláció kezelése érdekében több uniós tagállam központi bankja növelte arany készleteit. Írország tizenkét év után először fordult ehhez az eszközhöz annak érdekében, hogy is ez által is stabilizálja árait. Egy korábbi döntés értelmében Magyarország megháromszorozta eddigi arany készletét, így közép-kelet-európai térségben a harmadik helyet tudhatja magának. A világszerte magas infláció miatt megnövekedett a kriptovaluták értéke. Válaszul az Európai Központi Bank a digitális euró bevezetését vetítette előre. A felhasználók adatainak tárolása és kezelése azonban egyelőre számos aggályt vet fel, amelyek megválaszolására a digitális pénznemet kezelő EKB még nem talált adekvát válaszokat. 

A gazdasági válság, Európai zöld megállapodás és az éghajlat-politikai célok hibás kezeléseként jelentek meg az Európai Unió legtöbb tagállamában elszabaduló energia árakban. Az üveggázhatás csökkenését célul kitűző szakpolitikák hatására a gáz kibocsátási kvótaegységára drasztikusan megnövekedett és ez maga után vonta az energia árak növekedését is. Az elmúlt öt év adatai szerint az olaj, a gáz, valamint a szén árak aránytalanul gyorsan növekedtek az elmúlt hónapokban, meghaladva a több éves átlagot. Több uniós országban az energia hiányára készítették fel a lakosságot. 

A járvány okozta gazdasági válság alatt élesedett az ellentét az óriásvállalatok és az egyes tagállamok kis- és középvállalatai között. Az uniós közös piac hatására egyes élelmiszeripari termékek egyre inkább homogenizálódnak és az óriásvállalatok termékei előbb-utóbb kiszorítják a helyi kistermelők és őstermelők által előállított élelmiszereket. Ez utóbbi talán még nem is volna önmagában különösebben nagy gond, ha mindezzel nem járna az a veszély, hogy az európai élelmiszer előállítása néhány óriásvállalatnál összpontosul – amelyek sérülése beláthatatlan következménnyel járhat.

A túlzott összpontosításra való törekvés több ponton is tovább élezte az EU és Magyarország közötti amúgy is feszült kapcsolatot. Először is, eltértek az érdekek és a vélemények az európai minimálbér ügyében is. A májusban tartott portói szociális csúcstalálkozó nem vezetett eredményre, hiszen Ausztria és Magyarország nem kívántak hozzájárulni az uniós hatáskörök ilyen jellegű kiterjesztéséhez. Másodszor, a legtöbb tagállam kérte és meg is kapta az uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből a rendelkezésére álló vissza nem térítendő alapokat és a kölcsönként felvehető pénzösszeget is. Magyarország nem kívánt élni ez utóbbi lehetőséggel, a szükséges forrásokat külső piacokról szerezte be, elkerülve a politikai feltételrendszert. A Magyarország által igényelt vissza nem térítendő 7,2 milliárd euró (megközelítőleg 2500 milliárd forint) összegű támogatás igényét azonban az Európai Bizottság egyelőre nem hagyta jóvá. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jogállamiságra vonatkozó viták miatt nem is fogja támogatni.  

A politikai alapú konfliktusok élesedése elkerülhetetlennek tűnik, amelynek komoly következményei lehetnek az EU és Magyaroroszág gazdasági és pénzügyi viszonyrendszerére is. Úgy tűnik, hogy egyelőre Magyarország gazdasága stabilabb lábakon áll, mint az EU több országa. Ráadásul a várakozástól eltérően, az unió gazdasága egyelőre nem pattant vissza a pandémia előtti szintre és a meredeken növekedő infláció kétségessé teszi az optimista előrejelzések megalapozottságát. Ennek ellenére, hosszútávon, Magyarországnak legalább annyira szüksége van az EU által biztosított gazdasági és kereskedelmi lehetőségekre, mint az uniónak hazánk piacára. Reméljük, hogy a jövő tartogat egy kölcsönösen sikeres együttműködés kialakításának lehetőségét is. 

2021.12.07. Dr. Máthé Réka Zsuzsánna PhD

Kép: freepik.com