Oroszország Ukrajna elleni február 24-i inváziója meglepte a világot, és jelentősen megváltoztatta az európai biztonsági környezetet. Utóbbi következménye Finnország és Svédország potenciális csatlakozása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. A két – katonailag eddig semleges – EU tagállam csatlakozása a szervezethez jelentős fejleményt jelenthet több szempontból is. Ráadásul ezzel Putyin éppen az ellenkezőjét érte el, mint aminek ürügyével megtámadta Ukrajnát – vagyis a NATO bővítésének megakadályozása helyett előmozdította azt.
Finnország 1945-ben (a Szovjetunióval folytatott háborúja után) semlegességet vállalt (a hidegháborúban pedig a finnlandizáció néven elhíresült politikát folytatta). Svédország már 200 éve semleges ország (a világháborúkból is kimaradt). 1995-ben belépett az EU-ba mindkét ország, azonban katonailag utána is folytatták az el nem kötelezettséget. Eddig mindkét országban a lakosság és a politikai pártok jelentős többsége támogatta a semlegesség fenntartását. Az orosz agresszió azonban a korábbi álláspontokat megváltoztatta, és a csatlakozás irányába tolta el mindkét államot.
Sanna Marin finn miniszterelnök és Sauli Niinistö finn köztársasági elnök május 12-én jelentették be, majd 15-én megerősítették a csatlakozási kérelem beadását. Május 16-án Magdalena Andersson svéd miniszterelnök is bejelentette, hogy az országa be fogja adni a csatlakozási kérelmet, miután a parlament nagy többséggel támogatta azt. Jens Stoltenberg, a szervezet főtitkára pedig erre válaszul kijelentette, hogy „tárt karokkal fogadják” őket, és csatlakozásuk gyors lesz. Egy nappal később finn csatlakozást a parlament is nagy többséggel megerősítette. Niinistö és Andersson a stockholmi közös sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a két ország együtt fogja végig csinálni a folyamatot, valamint, hogy szerdán egyszere nyújtják be a hivatalos kérelmet. Annalena Baerbock német külügyminiszter biztosította őket, hogy az átmeneti időszakban is biztonsági garanciákat kapnak. Természetesen a britek és a franciák is mellettük állnak, emellett Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette az EU teljes körű támogatását. Joe Biden amerikai elnök pedig Washingtonban fogadta a két állam képviselőit. Szerdán, május 18-án be is adta hivatalosan a csatlakozási kérelmet a két ország Brüsszelben, a NATO központjában.
Továbbra is kérdéses azonban, hogy mikor kerülhetne sor a két állam csatlakozására, és hogy abba minden tagállam beleegyezik-e végül. Fontos dátum a június 28-30-i madridi NATO-csúcstalálkozó, melyen a csatlakozási jegyzőkönyveket írhatják majd alá. A következő lépés a csatlakozás ratifikálása lenne a 30 nemzeti parlament részéről, mely hosszabb időt vehet igénybe. Természetesen a kialakult helyzetre való tekintettel ez is gyorsabb lehet majd a szokásosnál. Finnország és Svédország vezetőinek tájékoztatása szerint a két államban kialakult széleskörű konszenzus és a gyors cselekvés szükségessége miatt nem tartanak népszavazást a csatlakozásról. Természetesen mivel a döntéseket konszenzussal hozzák az Észak-atlanti Tanácsban (amely a NATO legfőbb politikai döntéshozó szerve), ezért Finnország és Svédország NATO csatlakozását minden egyes tagnak támogatnia kell. Törökország jelezte, hogy aggályai vannak a csatlakozással kapcsolatban, főleg a Svédországban élő nagy számú kurd kisebbség miatt (illetve többen közülük parlamenti képviselők is), valamint a terrorszervezetként számontartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és egyes török ellenzékiek állítólagos támogatása, valamint az ezekkel összefüggő kiadatási ügyek miatt. A török fél egyelőre ragaszkodik az álláspontjához, így valószínűleg teljesíteni kell a törökök kéréseit, hogy egyezség szülessen, sőt lehetséges, hogy akár a többi NATO tagnak is kell engedményeket tennie. Ilyen lehet a mindkét ország által Törökországra 2019-ben kivetett fegyverembargó (a törökök szíriai akciói miatt) visszavonása, melyet Erdogan is feltételül szabott meg, mikor telefonon tárgyalt a svéd miniszterelnökkel. Természetesen egy ilyen lehetséges vétó, illetve a szövetségen belüli nézeteltérés a putyini Oroszországnak lehet az érdeke, Erdogan török elnök rendszere pedig több kérdésben is konfliktusba került a nyugati országokkal, illetve Putyinnal is működött már együtt (például a mindkettőjüknek fontos szíriai konfliktusban). Emellett Zoran Milanovic horvát elnök is többször jelezte ellenvetését a csatlakozással szemben, de ez vitát váltott ki az országban, mivel többek között Andrej Plenkovic miniszterelnök támogatja a bővítést.
Szijjártó Péter külügyminiszter a magyar álláspontról kijelentette, hogy „Magyarország mindig is támogatta a nyitott kapuk politikáját, de tekintettel kell lenni a Törökország által jelzett érzékenységekre is.” Magyarország eddig mindig támogatta a szövetség bővülését, mivel természetesen alapvető érdeke az ország biztonságában is nagy szerepet játszó NATO további erősödése. Azonban az Magyarország szoros partnerként tekint Törökországra, így Magyarország számára is a kompromisszumos megegyezés lenne a legjobb megoldás.
Nagyon fontos még a kérdésben az orosz álláspont is, mely elég agresszívvá vált a két országgal szemben az elmúlt időszakban, mióta a csatlakozás komolyan felmerült. Ennek egyik oka, hogy Oroszországnak 1300 km-es közös határa van Finnországgal, valamint a finnek csatlakozás a NATO további terjeszkedését is jelentené. Dmitrij Medvegyev volt orosz állam- és kormányfő nyilatkozata szerint kialakulhat egy proxy háború a NATO-val és „egy ilyen összetűzés mindig magában hordozza annak a kockázatát, hogy teljes atomháborúvá alakul.” Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes jelezte, hogy a régióban a katonai feszültség jelentősen meg fog emelkedni, valamint, hogy az országa nem fog beletörődni a finnek és a svédek csatlakozásába, és messzemenő következményeket is ígért. Putyin elnök szerint ezzel szemben, válaszlépések csak akkor várhatók velük szemben, ha területükre új bázisokat és fegyvereket telepít a NATO, ugyanis alapvetően nincs problémájuk ezekkel az országokkal. A török ellenállás azért is lehet kulcsfontosságú az orosz elnök számára, mivel egy belső tényező akadályozza a bővítést, és töri meg az egységet. Finnország és Svédország csatlakozási kérelme kapcsán tett fenyegető hangvételű kijelentéseken túl Oroszország további lépéseket is tett a fenyegetettség érzésének növelésére: az orosz katonai gépek által elkövetett, már szokásosnak mondható légtérsértéseken túl az oroszok leállították az áram exportját is Finnországba. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter továbbá bejelentette, hogy a NATO terjeszkedésére válaszul az év végéig 12 új katonai egységet hoznak létre a nyugati katonai körzetben. Mindkét ország eleget tehet azonban annyival az orosz követeléseknek, hogy követi az alapító tag Norvégia és Dánia példáját, és nem engedélyezi a területén az állandó külföldi katonai jelenlétet és az atomfegyverek tartását.
A hadgyakorlatok számának növekedése a Skandináv térségben is várható az átmeneti időszakban. Ilyenek és más együttműködések viszont már eddig is voltak a szövetséggel (egymással is természetesen), hiába a semlegesség, mindkét ország eddig is közel állt a NATO-hoz. Finnország és Svédország is 1994 óta tagja a Partnership for Peace programnak, 2014 óta pedig a Enhanced Opportunity Partners szinten vannak másik 4 országgal. Mindkét ország része a Pápán települő Strategic Airlift Capability-nek, emellett sok a szövetséggel közös programban és szervezetben vesznek részt, sőt mindkét ország szerepet vállalt az elmúlt évek fontos NATO misszióiban (többek között Afganisztánban, Koszovóban és Irakban is). Mindkét ország fejlett és modern hadsereggel és haditechnikával rendelkezik, bár a létszámuk nem túl nagy. Svédország hadiiparának köszönhetjük például a Gripeneket vagy a Carl Gusztáv tankelhárító fegyvert, és bár a hidegháború vége után csökkentették a védelmi költségvetést, 2014 után újra előtérbe került a honvédelem kérdése (és céljuk minél hamarabb elérni a 2%-ot). Finnország pedig majdnem eléri a GDP 2%-os védelmi költségvetést (bár számszerűen kisebb a svédnél), és erős légierővel (az ötödik generációs amerikai F-35 vadászgépekből is rendeltek), valamint a sorkötelezettség miatt nagyszámú hadra fogható tartalékossal rendelkezik.
Mindkét ország NATO kompatibilis hadsereggel rendelkezik, így valóban hasznos képességekkel és erővel bővülne a szövetség. Stratégiai szempontból is fontos helyen fekszenek ezek az országok, például a Baltikum védelme szempontjából. Ezért is lesz könnyű a jövőbeli integrációjuk a szövetségbe, ha az ellenzőkkel sikerül megegyezni. Így összességében ez a csatlakozás mindkét félnek érdeke, valamint javítaná a térség és Európa biztonságát.
2022.05.31. Fekete Dániel
Kép: Flickr.com