Pozitív fogadtatásra talált Franciaország új javaslata a bevándorlók szétosztásáról, a megállapodásig azonban még sok részletkérdést tisztázni kell.
A belügyminiszterek június 10-ei tanácsülésén a francia elnökség, uniós migrációs politikára vonatkozó javaslata is napirendre került. Az úgynevezett önkéntes szolidaritási mechanizmus keretében Franciaország azt kezdeményezi, hogy éves szinten egy meghatározott számú bevándorló - a cél a tízezer fő - átvételével az európai uniós országok csökkentsék a frontországokra - Spanyolországra, Olaszországra, Máltára, vagy éppen Görögországra - helyezedő nyomást. Az első esztendő próbaidőszakul szolgálna, melyet követően állandósítanák a mechanizmust. Az elosztások önkéntes jellegét biztosítva, a javaslat nyitva hagyja a teljes távolmaradás lehetőségét, nem határoznának meg kötelező kvótákat és bármely tagállam dönthet úgy, hogy támogatja a kezdeményezést, ám nem fogad be bevándorlókat. A kölcsönös szolidaritás okán ez utóbbi nemzeteknek anyagi támogatást kellene nyújtaniuk az Európai Unió határán fekvő országok számára.
Az uniós migrációs politika reformjának szükségessége 2015-től kezdődően került előtérbe, amikor is a nagy számban Európába érkező bevándorlóknak köszönhetően a politikusok szembesültek az európai migrációs és menekültügyi szabályozás hiányosságaival. A bevándorlás kezelésének alapjául máig két egyezmény szolgál az Európai Unióban. Az egyik a 2008-as migrációs és menekültügyi paktum, mely középpontjában az illegális migrációs elleni közös fellépés áll. A másik dokumentum a dublini rendelet (Dublin III), amelyben az uniós vezetők az “első ország elvét” rögzítették, vagyis azt, hogy alapesetben az az ország köteles gondoskodni a menedékkérelmek elbírálásáról, ahol a menedékkérő először lépett az EU területére. Ez az elv nagy nyomás alá helyezte a határon elhelyezkedő államokat, és felmentést adott más nemzeteknek a bevándorlók átvétele alól.
Ezen kívánt változtatni az Európai Bizottság először a kötelező kvóták ötletével, majd 2020 őszén az új migrációs és menekültügyi paktumra vonatkozó javaslatával. A tervezet kettős fogadtatást kapott és azóta nem is történt érdemi előrehaladás a területen. Franciaország mostani kezdeményezése újabb kísérletet jelent egy közös migrációs politika kialakítására, és noha a tagállamok többsége - például Németország, Luxemburg, Bulgária, Hollandia - pozitívan reagált a javaslatra, a döntéshozóknak több nyitva lévő kérdést kell még megválaszolniuk, hogy biztosítsák valamennyi nemzet támogatását.
Egyrészről továbbra is érvényes azon országok - Ausztria, Magyarország, Lengyelország - kritikája, akik azért bírálják a közös fellépésre irányuló javaslatokat, mert azok elfogadóak a migrációval szemben, kezelni akarják azt, nem pedig megállítani. Igaz ez az új paktumtervezetre és igaz a francia kezdeményezésre is, hiszen abban a mechanizmus rendszeresítése szerepel.
Az európai vezetőknek továbbá ki kell még dolgozniuk számos részletet is, úgy, mint például a pénzügyi hozzájárulás mértékét. A gazdaságilag kevésbé fejlett, ám ezt a lehetőséget választó országoknak hosszú távon anyagilag megterhelő lehet, amely az intézkedéstől való távolmaradásukat vonhatja maga után.
A harmadik kérdés ez utóbbihoz kapcsolódik. Szükséges ugyanis eldönteni, megmarad-e az ötlet nem kötelező jellege, vagy a Bizottság, későbbi javaslatában szorgalmazni fogja, hogy minden tagállam vegyen részt valamilyen formában a migráció kezelésében? Előbbi kapcsán gondolni kell arra, mi lesz, ha sokan kimaradnának, utóbbi esetben viszont előfordulhat, hogy egyes államok tiltakozása miatt a tervből semmi sem valósul meg.
2022.06.15. Kalas Vivien
Kép: European Parliament