Emmanuel Macron alig másfél hónapja győzte le jobboldali kihívóját az elnökválasztáson, máris új nehézséggel szembesül. A baloldali összefogás közel ugyanannyi szavazatot szerzett a nemzetgyűlési választás első fordulóján, mint az elnököt támogató választási koalíció.
A vártnál szorosabban alakult a francia nemzetgyűlési választás első fordulója. Országos átlagban Emmanuel Macron elnök tábora, az Ensemble a szavazatok 25,75%-át, míg a Nupes baloldali összefogás 25,66%-át szerezte meg. A harmadik helyen a Marine le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (Rassemblement national) végzett 18,68%-kal. A negyedik helyen a Republikánusok futottak be 10,42%-kal. A választások rekordalacsony, 47,51%-os részvétellel zajlottak, és az V. köztársaság történetében az elnöki tábor még sosem kapott olyan alacsony támogatást a nemzetgyűlési választások alkalmával, mint Macron tábora.
A nemzetgyűlési választás első fordulójára június 12-én, az elnökválasztás után alig másfél hónappal került sor. Utóbbit Emmanuel Macron kényelmes, 59%-os többséggel nyerte meg a második fordulóban. Míg az elnökválasztáson a regnáló elnök fő kihívója, a jobboldali Marine le Pen volt, addig a törvényhozási választáson az első forduló eredménye, valamint a második forduló prognosztikája szerint a baloldali Jean-Luc Mélenchon tábora jelent valós fenyegetést az elnök hatalmára.
A fenti helyzet kialakulásához egyrészt a két választás alapvetően eltérő logikája és a pártok választási koalíciói vezettek. A baloldal a törvényhozási választásokon tapasztalt előmenetelét annak köszönheti, hogy Jean-Luc Mélenchonnak sikerült választási koalícióban összefogni saját szélsőbaloldali pártján, a France Insoumise-on kívül a Zöldeket, a Kommunista Pártot és a Szocialista Pártot is. Macron elnök szintén szélesebb összefogást hozott létre Ensemble néven, amely a Renaissance néven induló elnöki párton kívül magában foglalja a centrista MoDem, valamint az Édouard Philippe által alapított Horizons pártokat is. Ezzel szemben a Marine Le Pen vezette nemzeti tömörülés önállóan vágott neki a megmérettetésnek.
A kialakult első fordulós helyzet másrészt Macron centrista politikájának is betudható, amely olykor a bal-, olykor pedig a jobboldal felé tesz gesztusokat, anélkül azonban, hogy a markánsan jobb-, vagy baloldali szavazók számára ténylegesen hiteles politikát folytatna. Ebből a felállásból következik, hogy a francia sajtóban „Makróniaként” („Macronie”) emlegetett politikai erődítményt a jobboldalról és a baloldalról is folyamatosan ostromolják. A kihívóknak általában sikerül átugrani a vizes árkokat, a várkaput is többször majdnem bedöntötték már, de a bástyákat még senkinek sem sikerült bevennie, és Macronnak végeredményben ez számít. Az egymás utáni szoros választási eredmények, az olykor csak százalékokban vagy tört százalékokban kifejezhető macroni előny azt mutatja, hogy az elnök és csapata mérnöki pontossággal egyensúlyoz a jobb és baloldal között. A borotvaélen táncoló taktikához minden bizonnyal erős idegrendszer szükségeltetik, ugyanakkor tény, hogy ez eddig mindig sikerre vezetett.
A küzdelem most is rendkívül kiélezett, a francia közvélemény-kutatók egyike sem állítja biztosan, hogy a Macron-tábor a második fordulóban megszerzi a kényelmes kormányzáshoz szükséges abszolút többséget a Nemzetgyűlésben, amelyhez 289 képviselői helyre van szükség. Egy június 15-i felmérés az 577 fős Nemzetgyűlésben az elnöki összefogás várható mandátumainak számát 265 és 300 közé becsüli, a baloldalnak 180 és 210 közötti helyet jósolnak, míg a Republikánusok 40 és 65, a Nemzeti Tömörülés 20 és 40 közötti helyet szerezhet. A prognózisok szerint az eredmény mindenképpen keserű lesz Macron elnök számára. A 2017-es választásokon saját pártja önállóan szerzett 308 képviselői helyet, és ehhez adódtak még hozzá a további szövetségesek mandátumai. Így ha az Ensemble koalíció meg is szerzi az abszolút többséget, Macron mozgástere akkor is csökken, mivel kiszolgáltatottabb lesz koalíción belüli szövetségeseinek, mint öt évvel ezelőtt.
A következő napok nemcsak az elnök, hanem frissen kinevezett kormánytagjai számára is izgalmasak, akik egytől-egyig egyéni képviselőjelöltként indultak a választásokon. Macron világossá tette, hogy csak az maradhat a kormányban, aki egyéni jelöltként győzni tud. Élisabeth Borne miniszterelnök és a 14 további kormánytag az első akadályt többnyire sikeresen vette, mindannyian bejutottak a második fordulóba. Nem mindenki helyzete megnyugtató azonban. Clément Beaune európai ügyi államtitkár, aki tavaly októberben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is előadást tartott, 35,81%-os eredményével csak a második helyen jutott tovább a baloldali összefogáshoz tartozó, 40,43%-ot szerző kihívóval szemben. Így egyelőre kérdéses, hogy az uniós ügyekkel foglalkozó magyar kormányzati vezetésnek továbbra is vele kell-e számolnia francia partnerként. Még nagyobb különbséggel került a „veszélyeztetett kormánytagok” listájára a korábban szintén uniós ügyekkel foglalkozó, jelenleg az ökológiai átmenetért és területi kohézióért felelős Amélie de Montchalin, akit 7%-kal előzött meg baloldali versenytársa.
A második fordulóra június 19-én kerül sor. Az elnöki tábor most érthetően Jean-Luc Mélenchont vette célkeresztbe. Macron elnök kedden reggel Romániába, majd Moldáviába utazott, hogy az ott szolgálatot teljesítő francia katonákkal találkozzon. A repülőtéri kifutópályán azonban rögtönzött beszédben üzent a franciáknak, kérve őket, hogy vasárnap a stabilitásra szavazzanak, a Mélenchon jelentette káosszal és kiszámíthatatlansággal szemben. Mélenchon visszautasította a politikai vádakat, és ironikusan úgy fogalmazott, hogy „Macron repülőre szállt, mert a hajója már süllyed”.
Kép: Jean-Luc Mélenchon 2013-ban. Készítette: Pierre Selim. Forrás: Jean-Luc Melenchon | Toulouse, Jean-Jaures, 1er juin 2013 | Pierre-Selim | Flickr
2022.06.17. Gát Ákos Bence