Európai bírói szervezetek megsemmisítési keresetet indítottak az Európai Unió Tanácsával szemben a lengyel helyreállítási tervet jóváhagyó határozat érvénytelenítését kérve az Európai Bíróságtól. A kereset szerint a Bizottság és a Tanács megszegte a Szerződéseket, sőt a felperesek a jogállamisági elvek megsértését is számon kérik rajtuk. Az ügy valódi vesztese Lengyelország, nyertese pedig az Európai Bíróság lehet.
Néhány hónappal ezelőtt, 2022 május végén fogadta el a lengyel Szejm azt a jogszabálytervezetet, amely a lengyel Legfelsőbb Bíróság fegyelmi kamarájának az uniós intézmények által szorgalmazott megszüntetését irányozta elő, és amely lehetővé tette a 35,4 milliárd eurós lengyel helyreállítási terv brüsszeli jóváhagyását. Pár héttel később, június közepén már az ehhez szükséges formális döntés is megszületett az Európai Unió Tanácsa részéről. Annak ellenére került sor az engedélyezésre, hogy az Európai Parlament plenáris ülésén és külön határozatában egyaránt bírálta a Bizottságot a lengyel kormány tervének jóváhagyásáért. A képviselők kihangsúlyozták, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek végrehajtása és az uniós jog elsőbbsége nem kezelhető alkualapként. Az Európai Parlament liberális frakciójának képviselői még egy bizalmatlansági indítvány megszervezésébe is belekezdtek az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság elnöke ellen. Utóbbi ügy végül csak azért sikkadt el, mert a Bizottság egyértelművé tette: a lengyel kormánynak számos mérföldkövet teljesítenie kell az uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében, mielőtt Lengyelország bármilyen kifizetésben részesülhetne.
Annak ellenére, hogy folyósítás Lengyelország részére azóta sem történt, a lengyel terv jóváhagyása jelentős politikai és intézményközi feszültségforrás az intézményeken belül és kívül egyaránt. A múlt héten, gyakorlatilag az Európai Parlament júniusi határozatának érvelését megismételve, illetve azt tovább gondolva, négy európai bírói szervezet, az Európai Közigazgatási Bírák Szövetsége (AEAJ), az Európai Bírák Szövetsége (EAJ), a Rechters voor Rechters (Bírák a Bírákért) és a Európai Bírák a Demokráciáért és Szabadságért (MEDEL) terjesztett elő keresetet a lengyel helyreállítási tervet jóváhagyó tanácsi határozattal szemben, annak megsemmisítését kérve. A keresetben azzal érvelnek, hogy a Tanács határozata nem állítja helyre a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét és figyelmen kívül hagyja az EU Bíróságának korábbi döntéseit, ebből adódóan pedig sérti a jogállamiságot. A kereset jogi érveit a The Good Lobby Profs jogász akadémikusokat magába foglaló csoport dolgozta ki, amelyben olyan jólismert jogász professzorok is feltűnnek, mint a magyar és a lengyel jogállamisági ügyekben gyakran állást foglaló Laurent Pech, Alberto Alemanno és Dimitrij Kochenov, akiknek egyébként a jogállamisági kondicionalitás rendelet alapötletének kidolgozásában is szerepe volt.
A szerzők álláspontja szerint a Bizottság által meghatározott és a kifizetések feltételévé tett mérföldkövek megkerülik az Európai Bíróság számos, a lengyelországi igazságszolgáltalási rendszer függetlenségével kapcsolatban meghatározott előírásait. A mérföldkövek a bírák fegyelmi rendszerének reformját, és a kamara helyett egy új testület felállítását, továbbá a fegyelmi kamara határozataival érintett bírák ügyeinek áttekintését írják elő. A keresetet támasztó szervezetek szerint a fegyelmi tanács határozatainak szükségszerűen semmisnek kell lenniük, a fegyelmi intézkedések hatálya alá tartozó lengyel bírákkal kapcsolatos ügyeket pedig nem áttekinteni kellene, hanem ezeket a bírókat azonnali hatállyal vissza kellene helyezni korábbi pozíciójukba, mivel az Európai Bíróság korábbi ítéletei ezt írták elő. A Bizottság és a Tanács nem térhet el ettől, nem elégedhet meg ennél kevesebbel. Ezzel ellentétben azonban szerintük a megtámadott lengyel RRP határozat joghatással ruházza fel annak a lengyel fegyelmi kamarának a határozatait, amely a Bíróság döntése alapján az uniós jog megsértésével jött létre, s amelynek döntései ebből adódóan semmisek.
A kereset központi állítása és egyben az integrációs szempontból leglényegesebb érve, hogy az Európai Bíróság kötelezettségszegési eljárásokban hozott ítéletei nemcsak a címzett tagállamokra, hanem magukra az uniós intézményekre, az unió szerveire is kötelezőek. Következésképpen pedig ezeknek az ítéleteknek a figyelmen kívül hagyása sérti a jogállamiság elvét és sérti az intézmények közötti lojalitási kötelezettséget. Az irat hivatkozik a Bosman-ügyre (C-415/93) is, ebben a jogesetben a Bíróság kimondta, hogy az uniós intézmények nem engedélyezhetnek illetve hagyhatnak jóvá olyan gyakorlatokat, amelyek ellentétesek a Szerződésekkel. A kifizetés feltételeként előírt mérföldkövekkel kapcsolatban a kereset nem kevesebbet állít, minthogy ezek nemcsak megkerülik a Bíróság kötelező döntéseit, hanem a Bizottság és a Tanács meghatározásuk során kifejezett hatáskör hiányában jár el. Következésképpen mindketten megsértették a jogállamiság azon feltételrendszerét, amelyet mindezidáig uniós intézményeken illetve az unió szervein nem, csak a tagállamokon kértek számon.
A kereset azzal is érvel, h az EUMSZ. 325. cikkében és az RRF-rendelet 22. cikkében foglalt azon követelményt is megsértette az RRP határozat, hogy Lengyelország helyreállítási tervének keretében ki kellene mutatni, hogy az igazságügyi rendszer függetlenségénk védelmében rendelkezésre állnak-e hatékony jogi normák. Ráadásul a mérföldkövek által megkövetelt reformok a kereset szerint nem orvosolják azokat hiányosságokat sem, amelyeket maguk az uniós intézmények azonosítottak olyan dokumentumaikban, mint például a Bizottság 2022-es jogállamisági jelentése.
A fentiek alapján ez az ügy az elmúlt évtizedek egyik leglényegesebb jogesetévé nőheti ki magát, azonban az érvek érdemi elbírálását egy eljárási döntés előzi meg az Európai Bíróság részéről, ami arról szól, hogy befogadható-e a kereset. Ezzel kapcsolatban lényeges kitétel, hogy miután a felperesek bírói egyesületek, vagyis eljárásjogi értelemben magánfelek, meg kell felelniük a Plaumann-tesztnek és igazolniuk kell közvetlen érintettségüket és érdeküket az üggyel kapcsoltban. Azt a jogesetet megelőzően, amelynek során a Bíróság a Plaumann-tesztet kidolgozta (C-25/62), a német kormány azt kérelmezte a Bizottságtól, hogy engedélyezze a mandarin behozatalára kivetett vám beszedésének felfüggesztését. A Bizottság a német kormányhoz intézett határozatában elutasította a kérést, azonban Plaumann, aki egy mandarinimportőr volt, megtámadta a döntés érvényességét. Az Európai Bíróság az ügy kapcsán kimondta, hogy olyan személyek, akik a határozatnak nem címzettjei, csak akkor tekinthetők személyesen érintettnek, ha a határozat valamely olyan jellegzetességük folytán érinti őket, amely csak rájuk jellemző, vagy olyan körülmények állnak fenn, amelyek – hasonlóan a címzett személyéhez – őket mindenki mástól megkülönböztetik. Ez egy meglehetősen szigorú kritériumrendszernek tűnik, azonban a Bíróság gyakorlata az elmúlt évtizedekben egyre megengedőbbé vált, elsősorban környezetvédelmi ügyekben. A keresetet támasztó bírói szervezetek a Plaumann-tesz feltételeinek való megfelelésüket elsősorban azzal támasztják alá, hogy tagjaik között olyan lengyel bírák is vannak, akik a kérdéses fegyelmi intézkedések hatálya alá tartoznak.
Amennyiben az Európai Bíróság befogadná a bírói szervezetek keresetét, annak számos joghatása lenne már a jelen helyzetre nézve is. Többek között függő jogi helyzet jönne létre a helyreállítási tervet jóváhagyó tanácsi határozatra nézve, s bár az Európai Unió Bíróságához benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk, a Bíróság elrendelheti a megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja (EUMSZ 278 cikk). Ennek következtében pedig a döntés meghozataláig Lengyelországnak esélye sem lenne arra, hogy bármilyen kifizetésben részesüljön a helyreállítási alapból. A kereset érdemi elbírálásával kapcsolatban persze lehetséges de mégiscsak nehezen elképzelhető, hogy az Európai Bíróság egy önmagának ellentmondó és saját maga számára hátrányos döntést hozzon. Ráadásul ez az ügy kihagyhatatlan lehetőséget biztosít a Bíróság uniós intézmények közötti rangjának és reputációjának emelésére, olyannyira, hogy jogállamisági kérdésekben egyenesen primátust nyerne a Bíróság. A kereset állításainak értelmében ugyanis bármely európai uniós intézmény csak az Európai Bíróság által meghatározott keretek között lenne jogosult számonkérni a tagállamokon a rule of law kritériumok teljesülését. Figyelemmel pedig a magyar helyreállítási terv körüli heves vitákra, annak jóváhagyása esetén, a lengyel ügyhöz hasonló per megindítása egyáltalán nem lenne meglepő fejlemény.
2022.09.04. Dr. Petri Bernadett
