Az Egyesült Államokban november 8-án került sor a félidős választásokra.
Az eredmények egyik hatása, hogy amennyiben a Kongresszusban a jelenlegi Republikánus ellenzék kerül többségbe - ami a szavazatok eddigi értékelése alapján lehetséges feltételezés-, az jelentős mértékben befolyásolhatja a hivatalban lévő elnök hatalomgyakorlásának irányát. Bár a külpolitika elsősorban az elnök és a végrehajtói hatalmi ág befolyási körébe tartozik, érdemes megvizsgálni, hogy az új politikai felállásban miként változnának az USA nemzetközi kapcsolatai, különös tekintettel „legkövetkezetesebb stratégiai vetélytársára” – Kínára nézve. Az előállt helyzet arra enged következtetni, hogy a sino-euroatlanti kapcsolat olyan új fejezetéhez érkezhet, amelyet az eddigi legkeményebb fellépés fog jellemezni.
Kína kampánytéma az amerikai félidős választások során
Külpolitikai kérdések ritkán merülnek fel kampánytémaként az amerikai félidős választások során, ám a kampányüzenetek alapos vizsgálata azt mutatja, hogy mindkét fél részéről konkrét hivatkozások történtek Kínára. Olyan kérdésről van szó ugyanis, amellyel kapcsolatban a Demokrata és a Republikánus párt egyetért, és amelyben a végrehajtó és a törvényhozó hatalom is minden esetben együttműködik egymással. A Trump- és a Biden-adminisztráció számos kemény intézkedést tett Peking ellen, míg a Kongresszus kétpárti törvényt fogadott el, amely korlátozta a kínai befektetések számára az amerikai technológiához való hozzáférést és komoly mértékben megerősítette a Tajvan-USA kapcsolatokat. A Kínához való politikai hozzáállás a közakaratot tükrözi: 2018-ról 2022-re 45 százalékról 82 százalékra nőtt azoknak az amerikaiaknak az aránya, akik kedvezőtlenül vélekednek Kínáról.
Az utóbbi években a sino-amerikai kapcsolatokra a Donald Trump elnöksége alatt meghatározott narratíva volt a jellemző, amelytől a jelenlegi elnök, Joe Biden sem távolodott el. Az amerikai felfogás szerint a Kínai Népköztársaság egyre nagyobb kihívást jelent. Kína megállíthatatlannak tűnő gazdasági fejlődése révén a világ második legnagyobb gazdaságává vált, az első helyezettől, az Egyesült Államoktól való lemaradása pedig rohamosan csökken. Az amerikai Kína-ellenes felfogás arra alapul, hogy a Népköztársaság célja a demokráciák hitelességének aláásása és a társadalom kulturális és szociális szakadékainak szélesítése, amelyet a nyugati demokratikus hatalmak megosztásával és negatív propagandával ér el. Kiváló példa erre Kína kritikája a Covid-19 járvány kezelésével kapcsolatban, vagy a közelmúltban tett megjegyzése a brit miniszterelnök, Liz Truss lemondásáról, miszerint a Nyugat nem tudja megoldani a saját problémáit. Ehhez hasonló történt a november 8-án tartott amerikai választásokkal kapcsolatban is.
Azok a vádak amelyek a 2016-os egyesült államokbeli választások kapcsán érték Kínát, miszerint be akar avatkozni az amerikai belpolitikába, a tények szintjén nem kerültek alátámasztásra. A mostani választásoknál azonban más a helyzet: a Facebook és az Instagram közösségi oldalak szülővállalata, a Meta arról adott jelentést, hogy már márciusban távolított el kínai telephelyű, dezinformációt terjesztő, magukat amerikainak beállító felhasználókat saját felületeiről. Emellett egyes sajtóértesülések szerint a Dragonbridge nevű, szintén kínai hackercsoport a napokban kísérelte meg aláásni az időközi választásokat, többek között a szavazók részvételtől való eltántorítása által. Ezek – a főként közösségi médiában zajló – támadások nem a kínai-amerikai kapcsolatokra fókuszálnak, hanem olyan aktuális amerikai belpolitikai problémákat állítanak középpontjukba, mint a fegyvertartási szabályok reformja vagy a Demokrata kampány során fontos szerepet kapott abortusz-kérdés. Ez a kínai befolyásolás egyik jellegzetessége: nem pozitív, Kína-párti, hanem negatív, nyugatellenes propagandával próbálják elérni céljaikat.
Annyit leszögezhetünk, bármi is lesz a választás végleges eredménye, az Egyesült Államok Kína-politikájának irányvonala szigorodni fog. Erre utal többek között a közelmúltban bejelentett Chips Act kibővítése is, amely a félvezetők és chipek exportjának korlátozása által a kínai iparral szemben kívánja megvédeni az Egyesült Államok piacát.
Republikánusok többségben - széleskörű fellépés Kínával szemben
A Republikánusok többségi helyzetbe kerülése esetében Biden elnöknek a politikai nyomás hatására még keményebbnek kell lennie Kínával szemben, mivel az előrejelzések szerint számolnia kell azzal, hogy a Republikánusok vezette Kongresszus a jelenlegi fellépést kevesellni fogja-. Lényeges továbbá, hogy a konzervatívok győzelme esetén a Képviselőház jelenlegi kisebbségi vezetője, Kevin McCarthy a legesélyesebb a házelnöki pozíció betöltésére, akinek konkrét elképzelései vannak a kínai-amerikai kapcsolatokról. McCarthy tervei között szerepel az Egyesült Államok Kínával szembeni katonai és gazdasági felkészítése, amely a térség más államaival való kapcsolatok újragondolását, illetve további exportkorlátozások bevezetését is magába foglalja. Emellett a republikánus vezető kivizsgálást kezdeményezne a koronavírus járvány eredete, gazdasági és katonai fenyegetések, a szellemi tulajdon elbirtoklása, illetve az amerikai kulcsiparágak, például a mezőgazdaság kínai dominálásának ügyében is.
Fontos eleme a Republikánusok Kínához való hozzáállásának Tajvan, a Kína által szakadár tartományának tekintett sziget. Az orosz-ukrán háború, majd az augusztusban ismét felmerült a sziget és a Népköztársaság kapcsolatának kérdése, mivel Nancy Pelosi Demokrata Házelnök hivatalos látogatást tett Tajvan szigetén, Kína pedig ezt konkrét fenyegetésként értelmezte. A republikánus McCarthy esetleges szigetlátogatása mellett az is feltehető, hogy egy megváltozott összetételű Kongresszus az elnököt Tajvanról való állásfoglalásra is kényszerítené, ami adott esetben elmozdulást jelenthet abba az irányba, hogy az Egyesült Államok Tajvant szuverén országként kezelje. A kínai-amerikai kapcsolatok romlása súlyos következményekkel járhat a békére és a stabilitásra nézve, főleg a tajvani-szoros vonzáskörzetében, míg ezzel párhuzamosan a Kínától való függetlenedés atlanti részről alapvető elvárássá válik az Európai Unió irányába. Pedig a német Ifo Gazdaságkutató Intézet tanulmánya szerint a Kínától való függetlenedés hatszor annyiba kerülhet az Európai Unió legnagyobb gazdaságai számára, mint amennyit a Brexit jelentett.
Eközben az Európai Unióban
Egy nappal az amerikai félidős választások után - de annak eredményével nem szükségszerűen összefüggésben - Robert Habeck német gazdasági miniszter hivatalosan is blokkolta a kínai befektetőket egy német chipgyár megvásárlásában, mondván, hogy az országnak meg kell védenie a kulcsfontosságú iparágakat a potenciális biztonsági fenyegetésektől. A kínai Sai Microelectronics svéd leányvállalata ugyanis 85 millió euróért kívánta megvásárolni az Elmos chipgyártó dortmundi üzemét. „Megtiltottuk egy nem uniós befektetőnek, hogy üzleti vállalkozásokba kezdjen Németországban. A kritikus termelési területek különleges védelmet igényelnek” – jelentette ki Habeck újságírói kérdésre. Egyébként az elmúlt hetekben a német kormány a bajor ERS elektronikai vállalat megvásárlását is blokkolta egy kínai befektető számára.
Miközben Peking hónapok óta nyíltan fenyegetőzik Tajvan erőszakos „visszavételével”, fenyegető hadgyakorlatokat tartva a sziget közelében, Tajvan egyre inkább kulcsszerepet játszik Európa gazdaságában, mivel az EU innen igyekszik fedezni mikrochip-importjának nagy részét.
Szeptember 13-án, az Európai Parlament plenáris ülésén Josep Borrell főképviselő úgy fogalmazott, hogy az EU a Tajvannal való együttműködés kiszélesítésére törekszik, azonban mindezt az Egy Kína-politika keretében, tehát a Népköztársaságot Kína egyedüli kormányaként elismerve. Ennél azonban összetettebb a jelenlegi helyzet. Berlin új Kína-stratégián dolgozik, amelynek a tisztességes gazdasági versenyfeltételek, az emberi jogok tiszteletben tartása és a nemzetközi jog elismerése állnak a középpontjában. S míg Olaf Scholz kancellár múlt heti kínai látogatása során megerősítette az Egy Kína-elv tiszteletben tartását, Tajvan státuszával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a status quo bármilyen változásának békésen és kölcsönös megegyezéssel kell történnie, elutasítva ezzel a jelenlegi fellépést Kína részéről.
Tovább színezi a képet, hogy az Európai Parlament októberben a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban elfogadta az Európai Unió új, gazdasági kényszerítéssel kapcsolatos jogi eszközét. Ennek az új uniós javaslatnak a célja nem kevesebb, mint leszámolni azokkal a gazdasági kényszerítő intézkedésekkel, amelyeket bizonyos esetekben a nem uniós országok - elsősorban Kína- az EU-val szemben alkalmaznak vagy alkalmazni próbálnak. A gazdasági megfélemlítés formái közé tartozik például, ha egyes országok nyíltan kényszerítő piacvédelmi eszközöket alkalmaznak az EU-val szemben, vagy ha szelektíven folytatnak határon történő, vagy élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseket valamely uniós országból érkező árukon, illetve, ha bojkottálnak meghatározott származású termékeket.
Az új szabály célja, hogy eltántorítsa a harmadik országokat attól, hogy kereskedelem- vagy befektetés korlátozó intézkedéseket hozzanak az EU-val vagy a tagállamokkal szemben. A javaslatot elsősorban Litvánia és Kína tavaly év végén előállt ellentéte tette sürgetővé. 2021 novemberében ugyanis Peking és Vilnius között vita támadt amiatt, hogy saját nevén és nem a főváros, Tajpej neve alatt nyitott nagykövetséget Litvániában Tajvan. Mindez Kína számára azt jelentette, hogy a szigetet Litvánia független országnak tekinti.
Peking válaszlépése bőven túlhaladta a szoros értelemben vett diplomáciai következményeket: miután a pekingi litván nagykövetet nemkívánatos személynek minősítve gyakorlatilag kiutasította az országból, a diplomáciai kapcsolatokat teljes egészében megszakította Litvániával, vámrendszeréből törölte és a teljes árucserét befagyasztotta vele. Ezt követően pedig multinacionális vállalatokat is megfenyegetett, hogy kizárja őket a kínai piacról, ha nem szakítják meg kapcsolataikat Litvániával. Így aztán egy adott ponton a német autóipar is érintetté vált a kérdésben. Az ügy ugyanis oda eszkalálódott, hogy a kínai gépek és alkatrészek behozatala, valamint a litván termékek Kínába történő értékesítése leállt, megszakítva ezzel a globális ellátási láncot. Az autóiparnak okozott kár ezáltal néhány hét után már többszázmillió euróra rúgott, az Európai Bizottság pedig felgyorsította az uniós kereskedelemvédelmi mechanizmusokkal kapcsolatos javaslatának előkészítő eljárását. Így került a biztosi kollégium elé tavaly decemberben a gazdasági kényszerítő intézkedések elleni fellépésről szóló szabály, amelyet hatálybalépése esetén az EU elsősorban Kínával és Oroszországgal szemben alkalmazna.
A litván fellépés pedig ezen felül is igencsak kifizetődőnek bizonyult: az év elején Tajvan 200 millió eurós tőkebefektetési alapot és 1 milliárd eurós hitelkeretet indított Litvánia és más közép- és kelet-európai országok számára. Eric Huang, a vilniusi tajvani képviselet vezetője pedig néhány héttel ezelőtt bejelentést tett: Tajvan 10 millió eurót meghaladó összegben fektet be a litvániai chipgyártásba és a tajvani Ipari Technológiai és Kutatási Intézet együttműködik a litván Teltonika elektronikai gyártóval, hogy félvezető-technológiai kapacitásokat építsen ki a balti országban.
A Kínával fenntartott euroatlanti kapcsolatok alakulásának iránya tehát az egyértelmű szigorodás felé mutat, Tajvan helyzete pedig annak központi kérdésévé válhat. E téren pedig akár az is szimbolikus jelentőségűként értelmezhető, hogy míg az Egyesült Államok félidős választásait tartotta, az Európai Parlament épületében a novemberi plenáris ülés alkalmából egy Tajvan által bemutatott orchidea kiállításban gyönyörködhettek a képviselők...
2022.11.11. Dr. Petri Bernadett és Balázsi Boglárka