COP 27 és az EU-27: a célok továbbra sincsenek összhangban a tényekkel

Az elmúlt két hétben rendezték meg Egyiptomban az ENSZ 27. éghajlatváltozási konferenciáját, ahol a világ országainak vezető politikusai, hatóságok, vállalkozások és a civil társadalom képviselői folytattak eszmecserét a globális éghajlat-politikai cselekvésről. Az EU-27 közös állásponttal érkezett Sarm-es-Sejkbe annak érdekében, hogy fokozzák az ambíciókat a Párizsi Megállapodásban foglalt célok elérését illetően.

Habár az utóbbi időszakban az energia(ár)válság övezte be a globális diskurzust, az ENSZ 27. éghajlatváltozási konferenciájának résztvevői nem feledkeztek meg az éghajlatváltozás okozta kihívásokról sem. Ennek lenyomata, hogy az éves rendezvény az éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtásáról szóló csúcstalálkozóval vette kezdetét, ahol többek között az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is ismertette az Európai Unió tagállamainak álláspontját: a Párizsi Megállapodásban megfogalmazott globális átlaghőmérséklet-változás 1.5°C felé történő közelítése kizárólag a globális ambíciószint növelésével érhető el. Ezt például a következő kulcsfontosságú elemekkel lehet elérni: fel kell hagyni a fosszilis tüzelőanyagok használatával vagy ezek nem hatékony támogatásával, országonként kell fokozottabb erőfeszítéseket tenni, utóbbit jelentős financiális keretekkel kiegészítve.

A klímaváltozás negatív hatásai ugyan már a fejlett országokat is elérték például aszályok, heves esőzések és áradások formájában, a legnagyobb mértékben továbbra is az alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátó, fejlődő társadalmakat érinti. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó tanácsadó testülete, az IPCC egyik jelentéséből kiderül, hogy az éghajlatváltozás a jövőben 3,3-3,6 milliárd ember életét fogja veszélyeztetni, többségében a fejlődő régiókban, ugyanis ők kevesebb képességgel rendelkeznek a negatív hatásokhoz való alkalmazkodáshoz. Ebből kifolyólag már régóta a nemzetközi diskurzus eleme egy, a fejlett gazdaságok által finanszírozott pénzügyi alap létrehozása a „klímaigazságosság” jegyében. A „veszteségek és károk” (loss and damages) kompenzálását szolgáló finanszírozási eszközre már korábban ígéretet tettek a fejlett országok, köztük az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is, évi 100 milliárd dolláros hozzájárulással a fejlődő országok részére. Ez a célkitűzés azonban eddig nem valósult meg, ezért sem véletlen, hogy az „Afrikai COP” napirendjén kiemelt szerepet kapott a „veszteségek és károk” kérdése.

Rögtön a konferencia első napjaiban olvasni lehetett, hogy Skócia 5 millió font, Németország 170 millió euró, Belgium pedig 2,5 millió euró hozzájárulást jelentett be a természeti katasztrófák által leginkább sújtott fejlődő országok támogatására, amely szorosan összefügg az összesen mintegy 200 millió eurós biztosítási programmal, a Global Shield-del, amelyet Németország és a G7 csoport hirdetett meg. A fejlődő és a kis szigetországok sajnálatára ez a felajánlás nem az általuk remélt pénzügyi alap létrehozásával történt. Nem véletlen, hiszen az Európai Unió (és az Egyesült Államok is) korábban és most is fenntartásokkal kezeli ezt az eszközt, hiszen már rendelkezésre állnak más, a területet szolgáló eszközök, mint a Zöld Éghajlati Alap vagy az ún. Santiago Network.

A konferencia zárónapja előtt azonban mégis előállt az Európai Unió egy újabb alap létrehozásának ötletével, amely a legsebezhetőbb országokban az éghajlati katasztrófák áldozatainak megsegítésére szolgálna. Ezzel a lépéssel szembement az eddigi álláspontjával, ugyanakkor szigorú kikötéseket fogalmazott meg az alapot illetően: elsődleges tevékenység továbbra is az ÜHG-kibocsátás radikális csökkentése, vagyis újabb kötelezettségvállalásokat kell tenni az éghajlatváltozás mérséklése érdekében. Emellett az EU szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a globális pénzügyi folyamatokat a globális klímacélokhoz igazítsák, valamint hogy az Egyesült Államok és Kína is aktív finanszírozója legyen az alapnak. A megállapodásról egyelőre nem áll rendelkezésre több információ, az viszont biztos, hogy utóbbi két nagyhatalom majdcsak magára maradt a vonakodók táborában.

Az egyiptomi konferenciával egyidőben zajlott Balin a világ 19 jelentős gazdaságát és az egész Európai Uniót tömörítő szervezet (G20) kétnapos találkozója is, ahol az országok képviselői ismét megerősítették elköteleződésüket a Párizsi Megállapodás céljai felé. A G20 tagjai közé tartozik Kína is, aki a világ szén-dioxid-kibocsátásának csaknem egyharmadáért felel. A keleti ország ezért kiemelt szereppel bír a globális ÜHG-kibocsátás redukálása szempontjából, mindazonáltal nagyobb felelősséggel tartozik az elszenvedők kárpótlásáért is. Ezért az új pénzügyi alap finanszírozásában kiemelt szerepet szánnak Kína részére.

A G20 csoportba tartozó országok a globális kibocsátás mintegy 80%-ért felelősek, amelyre Frans Timmermans zöld átmenetért felelős uniós biztos és az Európai Bizottság alelnöke is rávilágított egy interjúban. A csoport európai tagjai (mint Franciaország vagy Németország) aligha járnak az élen az ÜHG-kibocsátás csökkentése relációjában, nem beszélve arról, hogy a többi európai ország sem tud egyelőre felmutatni jelentős eredményeket a 2030-as, valamint a 2050-es célokat illetően. Ennek ellenére Timmermans ambiciózus ígéretekkel érkezett a klímakonferenciára, ahol bejelentette a 2030-ig elérendő, eddig 55%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentési cél megemelését. Az 57%-ban meghatározott értéket pedig az utóbbi időben elfogadott jogszabályokkal indokolta, mint hogy 2035-től minden új személygépkocsinak és kisteherautónak nulla károsanyag-kibocsátásúnak kell lennie.

A vállalások köre meglehetősen bőséges, habár a Bizottság alelnöke szerint a mostani megállapodás még mindig kevés, pláne, hogy eddig sem láthattunk konkrét  eredményeket a korábbi években tett megállapodásokból. A COP egy megfelelő nemzetközi fórum lenne arra, hogy a közös tevékenységnek évről-évre újabb löketet adjon, azonban amíg nincs megfelelő szankcionáló eszköz a teljesítések elmaradása esetén, a világ vezetői nem fogják megérezni a (nem) cselekvés következményeit. Ezesetben leghamarabb a környezeti katasztrófák hatásai bírhatnak majd ébresztő erővel a világ döntéshozóinak számára.

2022.11.22. Tóth Bettina

Kép: shutterstock.com