Az Európai Bizottság javaslatot nyújtott be a szükségtelen csomagolóanyagok kivonására vonatkozóan, amellyel 2030-ig folyamatosan csökkentenék, valamint újrahasznosíthatóvá tennék ezt a hulladékforrást.
A globalizációnak köszönhetően manapság már nem meglepő, hogy 24 órán belül a világ egy másik pontján lehetünk, Bangladesben készült ruhákat hordhatunk vagy hogy európai polgárként például hibátlan minőségű dél-amerikai gyümölcsöket fogyaszthatunk akár az év minden napján. Ugyanakkor nem kell több ezer kilométert megtenniük az áruknak ahhoz, hogy többrétegű csomagolást kapjanak minőségük megőrzése révén. A különböző csomagolóanyagokból – legyen az papír, fém, üveg fosszilis alapú vagy bioműanyag – keletkező hulladék pedig jelentősen terheli a környezetet: a 2020-as adatok szerint minden egyes európai polgár átlagosan mintegy 177 kg hulladékot termelt ebben a kategóriában. Ez pedig ezután sem fog csökkenni szabályozói beavatkozás nélkül.
A csomagolóanyagok szabályozása nem újkeletű dolog: szerves eleme a körforgásos gazdaság kialakításának, a hulladékgazdálkodás javításának, továbbá a 2018-as műanyag-stratégiának is, ugyanakkor nem az Európai Zöld Megállapodás keretében foglalkoztak vele először, hiszen az első erre vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvet már 1994-ben kihirdették. A 2022. november 30-án, az Európai Bizottság által előterjesztett jogszabályfelülvizsgálati javaslat a csomagolóanyagokból származó hulladék-csökkentést kívánja elérni azáltal, hogy megszüntetik a szükségtelen csomagolást, a túlcsomagolást, valamint az uniós piacon forgalomban lévő anyagok 2030-ig történő újrahasznosíthatóvá tételét írják elő. Utóbbi esetében a kötelező betétdíjas rendszerek létrehozása, illetve a vendéglátóiparban használt fűszercsomagok, tisztálkodási szerek kis kiszerelésének betiltása is meghatározó részfolyamat. A becslések szerint az átállási folyamat minden negatív körülményt felsorakoztatva is pozitív hatással rendelkezik a gazdaságra és a munkahelyteremtésre is.
A műanyagok esetében azonban nemcsak fosszilis alapúakról beszélhetünk, léteznek bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok is. Az efféle műanyagok használata egyre inkább terjed, azonban bizonyos feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy ezek se terheljék jelentősen a környezetet. Ebből kifolyólag fogalmazott meg javaslatot a Bizottság, amely a szóban forgó termékek teljes életciklusáról rendelkezik: az első típusú műanyag előállításának esetén például előírja a biomassza beszerzésének módját, a lebomló termékekre vonatkozóan a ráírandó lebomlási időt, valamint az iparilag komposztálható csomagolások esetében a konkrét terméktípust (teafilter, gyümölcs- és zöldségmatricák stb.), amelyeknél engedélyezett az alkalmazás.
A csomagolóanyagokhoz hasonló hulladékot képeznek az egyszerhasználatos műanyagok is, mint a tányér, szívószál vagy evőeszközök, azonban egy 2019 júniusi EU irányelvnek köszönhetően Magyarországon 2021. júliusa óta nem lehet ezeket a termékeket forgalomba hozni, kizárólag a meglévő készleteket felhasználni. Jövő év elejétől pedig az egyszerhasználatos poharakra is vonatkozni fog a tiltás, habár az uniós rendelkezés ebben a tekintetben csak korlátozza a forgalomba kerülést. Nem szigorú értelemben véve valamennyi fent nevezett termék is csomagolóanyagnak számíthat, ezáltal ha ténylegesen korlátozzák a piacra kerülésüket és még több termékre kiterjesztik az egész kontinensen, jelentősen csökkenhet a csomagolóanyagból származó hulladéktermelés. Ehhez pedig még többet adhat a csomagolásmentes boltok terjedése Európa-szerte, ahol többségében úgynevezett lédig (előre nem csomagolt, ömlesztett) árukhoz juthatunk hozzá.
2022.12.13. Tóth Bettina
Kép: Resource.co