"Sürgősen meg kell vizsgálni, miként születnek ebben a Házban a döntések az átláthatóság, az integritás, az etika és a korrupcióellenesség terén. Ezeket a döntéseket ugyanis elsősorban a Parlament Elnöksége hozza. Az EP képviselők között a "büntetlenség kultúrája" működik, ez a jelenség pedig nagyban hozzájárult az intézmény alapjaiban megrengető Qatargate-botrányhoz" - fogalmazott néhány nappal ezelőtt Nick Aiossa, a Transparency International európai ügyekkel foglakozó irodájának igazgatóhelyettese a Parlament külföldi beavatkozásokkal foglalkozó különbizottságának (ING2) meghallgatásán.
A szakértő kijelentette, hogy a Parlament korrupciós jellegű esetekben a leggyengébb szankciókat alkalmazza, intézkedéseit a komolyság és az elkötelezettség hiánya jellemzi. Saját nyilvántartása szerint a Parlament előző, 2014 és 2019 közötti mandátuma alatt huszonhat olyan -feltárt -etikai szabálysértés fordult elő, amikor a képviselők megsértették a rájuk vonatkozó magatartási kódexet, azonban szankciót egyetlen esetben sem alkalmaztak velük szemben. "Az EP képviselőkkel szembeni szankciók kiszabásának joga közvetlenül a Parlament elnökét illeti meg, döntéseiben pedig politikai megfontolások is közrejátszhatnak.” -fogalmazott Aiossa. Ezt az állítást erősíti az a tény, hogy politikai szempontból is igencsak egyoldalú volt az EP által indult olyan vizsgálatok köre, amelyek ténylegesen szankcióval végződtek: 2017- ben Marine Le Pennel szemben indult nyomozás, azzal vádolva a politikust, hogy csalárd módon több millió eurót használt fel a Nemzeti Front kampányainak finanszírozására, 2019-ben pedig Farage pártja, a UKIP (az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) volt kénytelen volt több mint 250 000 euró összeget visszafizetni az uniós költségvetés javára, hasonló okok miatt.
Az ülésen a Transparency International igazgatóhelyettese az Európai Parlament Elnökségét hibáztatta amiért az az elmúlt évtizedben nem fogadott el szabályokat a Parlament átláthatóságának megerősítése érdekében. Az Európai Parlament Elnöksége (másnéven Bureau) felel a Parlament költségvetésével, adminisztrációjával, szervezetével és személyzeti ügyeivel kapcsolatos ügyekért. Az Elnökség az Európai Parlament elnökéből, mind a tizennégy alelnökből és az öt, elsősorban pénzügyi kérdésekkel foglalkozó quaestorból áll, utóbbiak csak tanácskozói joggal vesznek részt az üléseken. Éva Kaili korrupciós vádakkal letartóztatott szocialista képviselő szintén az Elnökség tagja volt, mindaddig, amíg alelnöki tisztségét az Európai Parlament meg nem vonta tőle. Az Elnökség a Transparency szakértője szerint az a hely a Parlamenten belül, ahol végül a legtöbb érdemi reformjavaslat nyom nélkül elhal.
Nem a mostani egyébként az első alkalom, hogy a Transparency International kritikával illeti az Európai Parlamentet. Éppen egy esztendővel ezelőtt azt rótta fel a korrupcióellenes civil szervezet, hogy a Parlament volt az egyetlen uniós intézmény, amely megtagadta az együttműködést integritásról, korrupcióról és etikáról szóló, az egész EU-ra kiterjedő tanulmányukkal kapcsolatban.
Néhány hónappal ezelőtt, 2022 októberében a The Good Lobby Profs és a Transparency International közös panasszal fordult az Európai Ombudsmanhoz az Európai Parlament új főtitkárának kinevezése miatt. A panasz benyújtására azért került sor, mert a rendes kiválasztási eljárás érdemben mellőzve, politikai háttéralkuk alapján iktatták be az Európai Parlament főtitkári székébe az Európai Parlament elnökének korábbi kabinetfőnökét, Alessandro Chiocchettit. Mindezért cserében a megállapodásban részt nem vevő többi frakciót egyéb vezető állásokkal jutalmazták, többek között egy teljes új főigazgatóság létrehozására is sor került, amelyet a frakciók saját maguk tölthettek fel a Parlament adminisztrációjában elhelyezni kívánt személyekkel. Némileg csalódást keltő, hogy az Európai Ombudsman nyilvántartásában máig nem szerepel az ügy, ami arra enged következtetni, hogy az Ombudsman végül azonnal elutasította vagy formai okokból nem vette nyilvántartásba a kérelmet.
A fenti eset aktualitása, hogy a Transparency International szerint az Európai Parlament újonnan kinevezett főtitkára még Metsola elnök korábbi kabinetfőnökeként legalább két alkalommal találkozott a katari hatóságokkal 2022 év elején. A Transparency International év végén arra kérte Metsola EP elnököt, hogy haladéktalanul vizsgálják ki az ügyet, annak lezárásáig pedig haladéktalanul vonják vissza az új főtitkár kinevezését. Chiocchetti kinevezése azonban mindennek ellenére 2023 január 1.-vel hatályba lépett, vizsgálatra pedig nem került sor.
A korrupciós botrány következtében kialakult helyzetet orvosolandó, Metsola a Parlament januári plenáris ülésén egy tizennégy pontból álló tervet mutatott be az átláthatóság javítása érdekében. A javaslat többek között szigorítani kívánja az EP-képviselőkre vonatkozó szabályokat a lobbistákkal való kapcsolattartásra vonatkozóan. A reformtervezet értelmében a volt EP képviselők számára hivataluk elhagyása után két éven át tilos bármilyen lobbitevékenységben való részvétel, az ilyen cégekkel való együttműködés. Ezen felül kötelező előírást kíván bevezetni valamennyi képviselő, sőt, a képviselői asszisztensek és az intézményi köztisztviselők számára is, hogy az Európai Parlament jelentésével vagy állásfoglalásával kapcsolatos valamennyi találkozójukat nyilvánosságra hozzák. Ez a kötelezettség egyébként jelenleg csak a bizottsági elnökökre, az előadókra és az árnyékelőadókra vonatkozik. Metsola egy parlamenti nyilvántartásban központosítaná a parlamenti munka integritásával kapcsolatos információkat, megerősítené az átláthatósági nyilvántartás szerepét, illetve felszámolná a harmadik országokkal foglalkozó parlamentközi munkacsoportokat. Az EP elnök kötelező képzést írna elő a pénzügyi és integritási szabályokról a parlamenti dolgozók számára, továbbá megerősítené a Parlament együttműködését a tagállamok igazságügyi és bűnüldöző hatóságaival, sőt az Európai Ügyészség eljárásaival is különböző szinergiákat kíván teremteni. Kérdés, hogy a javasolt szabályok milyen módon lennének alkalmasak a “Katargate”-ügyhöz hasonló visszaélések megelőzésére, hiszen a reformintézkedések között nem szerepel például felső összeghatár bevezetése a harmadik országok által finanszírozott látogatásokkal kapcsolatban, sem pedig a szankciók érdemi megerősítése.
Reform kezdeményezései sorában ismételten felmerült azonban egy független etikai testület létrehozásának lehetősége, ennek a felvetésnek pedig már történelme van. Az Unió működési reformjának szükségesége, egy új etikai testületre vonatkozó igény már lassan hét évvel ezelőtt, 2016-ban megjelent a zöldpártiból liberálissá avanzsált, jelenleg pedig az európai szociáldemokraták sorait erősítő Pascal Durand jelentésében megjelent. Az Európai Zöldek mellett az ötlet egyaránt feltűnt a szocialisták és liberálisok 2019-es európai választási kampányában. 2021. szeptember 16-án az Európai Parlament formálisan is kezdeményezte és javasolta egy intézményközi megállapodás megkötését egy független uniós etikai testület létrehozásáról a Parlament és a Bizottság számára
Az uniós intézmények etikai szabályai jelenleg nem harmonizáltak: a Bizottság, a Parlament és a Tanács tagjait és munkatársait eltérő etikai keretek kötik, eltérő kötelezettségekkel és végrehajtási mechanizmusokkal. Az Európai Parlamentben jelenleg egy saját tanácsadó testület működik a képviselői magatartási kódex értelmezésére. A tanácsadó bizottság öt tagból áll, akiket az elnök hivatali ideje kezdetén az Alkotmányügyi Bizottság és a Jogi Bizottság elnökségi tagjai és koordinátorai közül a képviselők tapasztalata és a politikai kiegyensúlyozottság figyelembevételével nevez ki. A tanácsadó bizottság minden egyes tagja rotációs alapon, hat hónapig tölti be az elnöki tisztséget. Amennyiben okkal feltételezhető, hogy valamely európai parlamenti képviselő megszeghette e magatartási kódexet, az elnök az ügyet a tanácsadó bizottság elé terjesztheti. A tanácsadó bizottság megvizsgálja a vélt szabálysértések körülményeit, és meghallgathatja az érintett képviselőt, következtetései alapján pedig ajánlást nyújt be az elnöknek a lehetséges döntésre vonatkozóan. Az ilyen tárgyú vizsgálatok az EP háza táján ezzel véget is érnek, más intézmény nem gyakorol kontrollt afelett, hogy mi zajlik az intézményben integritás, etika terén.
Ha zöldpárti narratívát követné az Európai Parlament integritási reformja, a szervezeti átalakítás nem hagyná érintetlenül a többi uniós intézményt sem, mivel ebben az esetben a független etikai testülethez tartozna a biztosokra, európai parlamenti képviselőkre és az intézményi személyzetre vonatkozó etikai szabályok végrehajtására vonatkozó valamennyi hatáskör. Azt pedig, hogy mindez a Szerződésekkel, az azokon alapuló magatartási kódexekkel és eljárási normákkal némiképpen ellentétben áll, az Európai Zöldek szerint az Európai Bíróság gyakorlatából jól ismert Meroni-elv segítségével könnyen áthidalható, miután ez a jogelv lehetővé teszi az uniós intézmények hatásköreinek külső szervekre történő átruházását. A valóságban a Bíróság a Meroni ügyben kifejezetten szűkre szabta a delegáció eseteit és kimondta, hogy az átruházás nem zavarhatja meg a Szerződések által meghatározott intézményi egyensúlyt az európai intézmények között. Pedig a zöldek ellenőrzési, valamint tanácsadói, vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel is szeretné felruházni az új etikai testületet. Az intézményközi egyensúly vonatkozásában igencsak kérdéses: jogszerűnek tekinthető-e, hogy az immáron omnipotens független etikai testület nemcsak a már létező parlamenti és bizottsági etikai szervezeteket gyűrné maga alá, de az uniós átláthatósági nyilvántartás felett is rendelkezne, sőt az Európai Parlamentnek a Bizottság felett gyakorolt, Szerződésben garantált ellenőrzési jogkörét is elvonná.
A korrupciós botrány túlmutat a Kaili Éva és társai által elkövetett feltételezett bűncselekményeken, és rávilágít az EU működésének súlyosabb, strukturális problémáira. Az Európai Parlament reputációját tekintve történelmi mélypontja felé közelít, miközben továbbra is igen ambiciózus a tagállamok számonkérésének terén: legújabb kezdeményezésként például éves jelentést tervez bemutatni az akadémiai szabadság állásáról az uniós országokban.
Az Európai Bizottság 2020-ban Vera Jourova biztos elkötelezte magát amellett, hogy együttműködik a többi intézménnyel egy közös, független etikai szerv létrehozása érdekében, sőt, maga Ursula von der Leyen bizottsági elnök is hangsúlyozta ennek szükségességét saját ötéves politikai programjában. Így most két út áll nyitva az uniós intézmények előtt: összefognak egy érdemi strukturális és működési reform érdekében vagy egyéni érdekei teljes kiaknázásával a Bizottság és a Tanács magára hagyja az Európai Parlamentet, amely ennek következtében az intézményközi rivalizálás nagy vesztesévé válhat a közelgő 2024-es európai választásokra való felkészülés hajrájában.
2023.01.30. dr. Petri Bernadett