„Ha elmennénk az Egyesült Államokba, és megkérdeznénk ott az embereket, hogy tudnak-e Lengyelországról, Csehországról, Magyarországról vagy Szlovákiáról, a legtöbben talán igennel felelnének. Ha megkérdeznénk ugyanakkor, hogy tudják-e, mi az a Visegrádi együttműködés, akkor lehet, hogy hallották néhányan ezt a kifejezést, de nem tudnák megmagyarázni azt.” Henry Barrett, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európa Stratégia Kutatóintézetének Fulbright-Schuman Grant ösztöndíjas vendégkutatója tartott előadást az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet szervezésében december 6-án
A szakértő A szakértő – aki az őszi félév során az NKE Európa Stratégia Kutatóintézetének és a Magyar Kutatási Hálózat Politikatudományi Intézetének vendégkutatójaként tevékenykedik, tavasszal pedig a prágai Europeum Intézetben folytatja kutatását – az uniós integráció jelenlegi helyzetét kutatja a visegrádi országok körében a keleti bővítés közelgő 20. évfordulójának apropóján. Kutatásában a jogállamisági feltételrendszer és az ukrajnai háború áll, és azt vizsgálja, hogy mindezek a folyamatok és egyes belpolitikai események miképpen befolyásolják a V4-ek integrációját az EU-ban.
Koller Boglárka, az NKE nemzetközi rektorhelyettese bevezetőjében kiemelte: bár a múltban is láthattunk olyan példákat, hogy a szomszédos országok képesek együttműködni, és közösen jobban tudják képviselni Közép-Európa érdekeit, viszont jelenleg szerinte nem ez a helyzet. Hozzátette, mindenképp érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy mik az előnyei, mik a hátrányai ennek az együttműködésnek a jelenlegi politikai kihívásokat tekintve.
Henry Barrett előadásában kiemelte, hogy a Fulbright-program nagy hangsúlyt fektet a kultúrák közötti kölcsönös megértésre. Mint mondta, egészen Észak-Amerikából utazott a régióba, hogy tanulmányozza annak történelmi kontextusát és politikai prioritásait.
Emlékeztetett, hogy a Visegrádi Együttműködés gyökerei a 1335. évre nyúlik vissza, amikor is a cseh, magyar és lengyel királyok Visegrádon történelmi szövetséget kötöttek. A mai V4 csoport hivatalosan 1991 februárjában alakult meg: akkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel előbb csehszlovák, majd cseh köztársasági elnök, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Barrett hangsúlyozta, hogy a megállapodás több kulcsfontosságú területre vonatkozott. Ilyen volt a közép-európai térségben a kommunista blokk maradványainak eltávolítása, a közép-európai országok közötti történelmi ellenségeskedések leküzdése és az a meggyőződés, hogy a társadalmi átalakulás és az esetleges európai integráció céljait leginkább a közös együttműködéssel lehet elérni.
„Mélyen hiszem, hogy az 1991-es megalakulás óta nem volt olyan időszak, amikor ez a csoport olyan fontos szerepet játszott volna Európa jövőjének meghatározásában, mint most” – fogalmazott Henry Barrett. Felhívta a figyelmet, hogy az EU jövője szempontjából kulcsfontosságú fordulóponthoz érkezett, ami kihat a közép-európai régióra is, ugyanis jövőre uniós választások lesznek és egyebek mellett megalakul az új Európai Bizottság, épp hazánk elnöksége idején.
Barrett kitért arra, hogy az ukrajnai háború miatt – amely ma vitathatatlanul az európai biztonság legégetőbb kérdése – az EU politikai hatáskörét határozottan keletre összpontosította. Emlékeztetett arra is, hogy 2003 és 2021 között az együttműködést a közvélemény jelentősen támogatta, ugyanis ebben az időszakban 14 %-kal, 59 %-ról 73 %-ra nőtt a régióban a V4 támogatottsága.
Hangsúlyozta, hogy a V4-ek olyan témákkal foglalkoznak, mint az EU bővítése, migráció és külső határ védelme valamint az ukrajnai háború mint gazdasági és mind katonai segélyek tekintetében. Szerinte a jogállamisági feltételrendszer és az uniós integráció két markáns példája annak, hogy a V4-ek hogyan működnek érdekalapú csoportként. Hozzátette, hogy a négy ország együttműködése rendkívül érzékeny a belpolitikai, az Európai Unió politikája és a nemzetközi konfliktusok alakulására.
„Természetesen ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a V4-ek valamiféle szuperállam lenne, hanem hogy a csoport kollektívan sokkal nagyobb befolyással rendelkezik az EU intézményeiben és az európai színpadon, mint egyes nemzetállamokként” – emelte ki Barrett. Úgy véli, hogy mivel Európa közeljövője 2024-ben változást hoz, a Visegrádi együttműködés erőteljesen beleszólhat az érdemi politikai vitákba, és ezáltal az EU irányának alakításába.
Az előadás utáni kerekasztal-beszélgetésen a fentebb említett megszólalók mellett részt vett Tárnok Balázs, az NKE Európa Stratégia Kutatóintézet megbízott intézetvezetője és Medve-Bálint Gergő, a Magyar Kutatási Hálózat Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A panelbeszélgetésen szó volt arról, hogy az elmúlt két évtizedben nagyon erős külső, főleg EU-s nyomásnak voltak kitéve a visegrádi országok. Barrett úgy látja, hogy a határokon és földrajzi távolságokon átívelő érdekalapú kapcsolatok fogalma meglehetősen idegen az amerikai gondolkodásmódtól.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes