Torpedót kapott a mentőakció?

Alig szoktunk hozzá a történelmi nagyságú, összességében 750 milliárd eurós újjáépítési csomag gondolatához, úgy tűnik, máris az elvetélt kísérletek közé kell sorolnunk. A nagy vesztes egyelőre Olaszország és Spanyolország, míg a közép-európai országok valószínűleg nem bánják, ha így történik a dolog.

Ausztria jelenlegi formájában nem tudja elfogadni az Európai Bizottság által javasolt, összességében 750 milliárd eurós újjáépítési csomagot, és a további tárgyalások során komoly változtatásokhoz ragaszkodik – jelentette be Gernot Blümel osztrák néppárti pénzügyminiszter. Mint ismeretes, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten mutatta be az Európai Parlamentben azt az újjáépítési csomagot, amelyben 500 milliárd eurónyi támogatást és 250 milliárd eurónyi hitelt tennének elérhetővé a koronavírus-járvány által okozott gazdasági válsággal különösen sújtott országok számára. A Bizottság javaslata azon a május közepén bejelentett francia-német kezdeményezésen alapul, amely a bajba jutott országoknak 500 milliárd eurónyi támogatást helyezett kilátásba.

A vita gyakorlatilag a járvány kitörése óta itt komoly körülöttünk. Miközben a válság által leginkább érintett déli országok – elsősorban Olaszország és Spanyolország – azonnali közös cselekvést sürgetett akár egy eurókötvény kibocsátása révén is, a „takarékos” – vagy „fukar” négyekként elhíresült csoport makacsul ellenállt ennek az elképzelésnek, és legfeljebb egy hitelfolyósításban megvalósuló segítséget tartott elképzelhetőnek.

Ebben a vitában tűnt reális kompromisszumnak a francia-német javaslat, amely ugyan – helyt adva a takarékos országok félelmeinek – nem támogatta az eurókötvény ötletét, mégis lehetőséget adott arra, hogy tagállami garanciavállalással a Bizottság hiteleket vegyen fel, és ezzel finanszírozza a pénzügyi segítséget. A Bizottság javaslata ezt az indítványt egészítette ki annyiban, hogy az eredetileg javasolt 500 milliárd euró mellé további 250 milliárdos hitelkeretet biztosított.

Ahhoz, hogy a Bizottság javaslata valósággá váljon, mindenekelőtt a tagállamok összességének egyetértésére van szükség. Most ez vált erősen kétségessé azzal, hogy Ausztria bejelentette ellenkezését. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Ausztria tagja annak a „takarékosok” tagállami csoportjának, amelyet rajta kívül még Dánia, Hollandia és Svédország alkot. Ez a csoport ellenzett eddig is minden, eurókötvénnyel kapcsolatos javaslatot, illetve támadtak minden olyan segítségnyújtási tervet, amely nem hitelen, hanem támogatáson alapult volna. Ugyancsak ezek az országok voltak azok is, akik jó kiinduló tárgyalási alapnak tartották a Bizottság mostani javaslatát, annak nyilvánosságra hozatala után.

Ausztria elsőként szólalt meg, de egyáltalán nem biztos, hogy egyedül marad véleményével. Több mint valószínű, hogy nettó befizető társai hasonló álláspontot foglalnak majd el a tárgyalásokon, és a megoldás mellett elkötelezett Bizottságnak és a dél-európai országoknak ismét a „fukar négyessel” kell majd megküzdeniük. Ugyanakkor ez utóbbiak szövetségesekre akadhatnak a Visegrádi Négyek között is. Sajátos módon ugyanis a Bizottság javaslata erősen megosztotta az egyéb kérdésekben az utóbbi időben szorosan együttműködő négy közép-európai országot. Míg a lengyelek és a szlovákok az első pillanattól kezdve felsorakoztak a bizottsági álláspont mögött, a csehek és a magyarok támogatása mindeddig várat magára. Csehország egyértelmű vesztese lenne az új kezdeményezésnek, míg Magyarország ugyan nem járna rosszabbul, de – az eddigi megszólalások alapján – több pénzt szeretne.

Nehéz tárgyalások előtt áll tehát az Európai Bizottság, ha eredeti koncepciója mentén akarja elfogadtatni kezdeményezését. A már előkészített többéves pénzügyi keretterv előző tervezetének elvetésével most már két olyan lényegbevágó, több milliárdos – sőt, a pénzügyi keretterv esetében trilliárdos – dokumentumával kapcsolatos felelősséget vett a vállára, amelyek alapvetően határozzák meg az Európai Unió jövőjét.

2020-06-05 – Dr. Navracsics Tibor