Július elsejétől Németország veszi át az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét hat hónapra. Az előd, Horvátország, a legfiatalabb európai uniós tagállam rendkívüli körülmények között állt derekasan helyt egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió működőképességének fenntartása volt a cél. Most a németekre rendkívül zsúfolt, már-már teljesíthetetlen napirend vár.
A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta megszokhattuk már, hogy az Unió soros elnökségei sokkal inkább szereplési lehetőséget jelentenek az adott országok számára, mintsem érdemi politikai befolyást. Mégis majdnem minden elnökség emlékezetessé teheti magát néhány olyan döntéssel, amelyik a szűkebb vagy szélesebb szakmai közvélemény előtt elismerést vív ki, és egyben bizonyítja az ország diplomáciai képességeit. A július elsején, az év hátralévő részére az elnökségi feladatokat átvevő Németországnak nem kell sokat kutatnia, hogy ilyen feladatokat találjon magának.
Hagyományosan az év második felében zajló elnökségi ciklust szokták könnyebbnek tartani. Rövidebb ideig tart: míg az első félév hat hónapból áll, addig a második félévben az augusztus tulajdonképpen üres hónap, hiszen mindenki szabadságon van. Döntések szempontjából azonban előfordul, hogy ekkor kell megoldani azokat a kérdéseket, amelyek nem tűrnek halasztást, ám eddig nem sikerült pontot tenni a végükre. Megoldatlan ügyekből egy is elég szokott lenni ahhoz, hogy próbára tegye egy ország kapacitását. Itt azonban rögtön három jelentős ügyről is beszélhetünk.
A német elnökség – szándékaitól függetlenül – válságkezelő elnökség lesz. Sikeressége és az ország diplomáciai tekintélye azon múlik, hogyan tudják kezelni, illetve lezárni az előző időszak feltorlódott ügyeit. Ebben az értelemben az aktuális tevékenységétől függetlenül az már biztos, hogy jelentős elnökségi hat hónapnak nézünk elébe.
Az első ügy, amit a német elnökségnek decemberig mindenképpen meg kell oldania, a többéves pénzügyi keretterv (MFF) ügye. Hosszú történet ez, hiszen az előző Európai Bizottság már 2018 májusában letette a tárgyalóasztalra a hivatalos javaslatot, ami alapján időben megkezdődhettek volna a tárgyalások. Előbb azonban az Európai Parlament nem akart érdemi vitába bocsátkozni az európai parlamenti választások miatt, utóbb pedig a tagállamok nem tudtak egyetérteni néhány hangsúlyos kérdésben. Tavaly a második félévben elnökségi feladatokat ellátó Finnország már megkísérelte a megállapodás lezárását, sikertelenül. Idén pedig a koronavírus-járvány rajzolta át sok szempontból az Európai Unió érdektérképét.
Németország most nem kevesebbel próbálkozik, mint azzal, hogy egy új, már a koronavírus-járványra is reagáló bizottsági tervezettel vág neki a tárgyalásoknak és be is fejezi azokat december 31-éig. Be kell fejeznie, hiszen január elsején hatályba kell lépnie az új pénzügyi kerettervnek. Noha a most lejáró pénzügyi keretterv körüli viharok miatt mindenki úgy gondolta, hogy nem fog még egyszer előfordulni, hogy közvetlenül a hatályba lépés előtt fogadnak el a tagállamok új hétéves költségvetést, a helyzet most ismétlődni látszik. A felkészülési időszak rövidsége miatt ugyanis komoly késedelmet fog okozni az uniós források folyósításánál a soron következő időszakban.
Legalább ilyen nagy és legalább ennyire sürgető probléma a gazdasági újjáépítési csomag elfogadtatása és hatályba léptetése. A Bizottság által javasolt 750 milliárd eurónyi program belső szerkezetével és folyósítási elveivel kapcsolatban a közelben sincs még összhang a tagállamok között, amint arról a júniusi Európai Tanács ülés is tanúskodott. A „takarékos négyek” minél kevesebb támogatást és minél több hitelt szeretnének látni a csomagban, míg a déliek pontosan fordítva. A visegrádi országok az elosztás elveit kifogásolják, és felhánytorgatják, hogy a jobb gazdaságpolitikát folytató országok kevesebb támogatásban részesülnének, mint a kevésbé sikeresek.
Mind a két esetben tagállamok közötti konszenzusra van szükség ahhoz, hogy a kezdeményezések sikeresek legyenek. Ma azonban még túl nagynak tűnnek a távolságok a nemzeti álláspontok között ahhoz, hogy gyors megoldást találjanak. A német diplomácia nem kis mértékben Franciaország támogatásában bízik céljai eléréséhez. Tanulságos lesz figyelemmel kísérni, hogy valóban olyan hatékony-e a német-francia tengely, mint az európai integráció korábbi időszakában.
Németországra marad Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépésének jogi és szakpolitikai befejezése is. Ténylegesen ugyan az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak, december 31-éig kell azonban lezárni lehetőség szerint megegyezéssel azokat a tárgyalásokat, amelyek a hosszútávú kapcsolatokat rendezik. A tárgyalások első félévében túl sok minden nem történt. A koronavírus-járvány nemcsak az egyes országok egészségügyi rendszereit, de az országok közötti diplomáciai párbeszédet is komoly nehézségek elé állította. Így most a tárgyalássorozat érdemi része és befejezésének terhe is Németországra hárul. Megoszlanak a vélemények, hogy mi történik akkor, ha a tárgyalások nem zárulnak eredménnyel. Egy biztos azonban, Németország számára ez presztízsveszteséget jelentene.
A fentiekhez képest sokkal egyszerűbben megoldhatónak tűnnek a német elnökségre váró feladatok a koronavírus-járvány kezelése és megelőzése, valamint a jogállamiság területén. Az előbbi tekintetében széleskörű egyetértés látszik kibontakozni abban, hogy járványmegelőzés és –kezelés terén az eddigieknél komolyabb uniós szerepvállalásra van szükség. Hat tagállam egyenesen egy uniós egészségügyi politika körvonalait vázolta fel a Bizottságnak címzett levelében.
A jogállamisági kérdések területén pedig Németországra vár, hogy közmegegyezést toborozzon azon kezdeményezés mögé, hogy az uniós források folyósítását a következő pénzügyi kerettervben jogállamisági kritériumok teljesítéséhez kössék. Ugyancsak az elnöklő tagállamon múlik az is, hogy kezd-e valamit a horvát elnökség – és a koronavírus-járvány – alatt megfeneklett hetes cikk szerinti eljárásokkal Lengyelország, illetve Magyarország ellen.
Amint látható, az egyes szakpolitikai célok számbavétele nélkül is túlzsúfoltnak tűnik a német elnökségi naptár. Az ország diplomáciájának és Európa-politikájának nagy vizsgája lesz, hogy mennyire tud megfelelni az előtte tornyosuló kihívásoknak. Ennek megválaszolása most nemcsak Németország, de az egész Európai Unió számára is hosszútávra kiható fontosságú lehet.
2020-07-01 - Dr. Navracsics Tibor