A mai napon, 2020. december 14-én kerül sor a kisebbségvédelmi tárgykörű “Minority SafePack” európai polgári kezdeményezés európai parlamenti plenáris vitájára. Az Európai Unió történelmének ötödik sikeres európai polgári kezdeményezésének politikai támogatottságát várhatóan egy állásfoglalás elfogadásával fogja támogatni az Európai Parlament, arra kérve az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat az 1 123 422 uniós polgár, valamint számos tagállam és európai képviselőcsoport által támogatott javaslatcsomag által kijelölt területeken. A kezdeményezés Magyarországon szokatlan politikai egységet és széleskörű társadalmi összefogást teremtett, azonban a határon túli magyarok által útjára indított kezdeményezés valódi európai mozgalommá vált, és új fejezetet nyitott az európai integráció és uniós kisebbségvédelem történetében.
.jpg)
“Az Unió [...] az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul [...]”, hirdeti fennkölten az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) második cikkelye. Következésképpen, az őshonos kisebbségekhez, így a kárpát-medencei magyar közösségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az Európai Unió kinyilatkoztatott alapértéke, ugyanolyan alapértéke, mint a sokat emlegetett jogállamiság. Az EU-ban ennek ellenére nincsen olyan másodlagos jogi aktus (rendelet vagy irányelv), amely az elismert nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok védelmére irányulna. Számos tagállam továbbá rendszeresen csorbítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait, ezáltal hozzájárulva az Unió kulturális sokféleségének felszámolásához. Példaként említhető, hogy 2019-ben Szlovákiában törvényi erőre lépett az a “himnusztörvény” néven elhíresült jogszabály, amely számos esetben büntette volna a magyar himnusz éneklését közösségi rendezvényeken. A törvényt végül visszavonták, ám ez a jelenség is mutatja, hogy az európai térben történő rendezése az ehhez hasonló ügyeknek nemzetstratégiai érdek magyar viszonylatban. E tekintetben felhasználható az a tény, hogy a kulturális és nyelvi sokféleség, így az őshonos közösségek kultúráinak, nyelveinek fenntartása az EU számára is az alapszerződések által rögzített feladat: az EUSz 3. cikk (3) bekezdése értelmében “az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.”
Ezt a hiányt felismerve indult el 2013-ban immár sokéves útján a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés. A kezdeményezés a sikeres aláírásgyűjtést követően ez év elején lépett második, uniós intézmények előtti vizsgálati szakaszába. Az uniós polgárok kifejezett kérését, hogy legyen a nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló európai uniós kisebbségvédelmi keretrendszer, immár az uniós intézmények vizsgálják. Bár a koronavírus kissé lelassította a folyamatot, 2020. október 15-én számos EP-képviselő és egyéb érdekelt szervezet részvételével sor került sor a kezdeményezés nyilvános meghallgatására az Európai Parlamentben, ahol széleskörű politikai támogatottság körvonalazódott a kezdeményezés mögött. Az Európai Bizottságnak 2021. január 15-éig kell közzétennie a Minority SafePack-el kapcsolatos következtetéseit tartalmazó közleményét, amely a kezdeményezés – és végső soron az uniós polgárok kifejezett akarata – feletti „ítélethirdetés” lesz. A Bizottság dönthet úgy is, hogy a szervezők által előterjesztett kilenc jogalkotási javaslat mindegyikét elutasítja vagy elfogadja. A Bizottságnak a kezdeményezésre adott válasza tehát nem csupán e polgári kezdeményezésről hozott döntés, de az uniós kisebbségvédelem mérföldköve is lesz, sőt, az európai polgári kezdeményezés teljes jogintézményét, és ekképpen az Unió részvételi demokráciájába vetett hitet is jelentősen befolyásolhatja.
Ennek a folyamatnak egy rendkívül fontos mozzanata lesz a mai európai parlamenti plenáris vita, és a kezdeményezést támogató állásfoglalás, hiszen, ha az Európai Parlament széleskörű támogatottságot tud felmutatni a Minority SafePack, és ekképpen az őshonos nemzeti közösségek európai uniós védelme érdekében, az a Bizottságra jelentős politikai nyomást helyezhet az ügy pozitív elbírálása érdekében. Az Európai Bizottságot a magyar és ezáltal az európai közbeszédben gyakran éri az a vád, hogy kellő népi felhatalmazás nélkül hoz fontos döntéseket. Ezzel szemben az Európai Parlament többségének támogatása egyben az európai parlamenti választásokon résztvevő polgárok akaratának többségi kifejeződéseként is értelmezhető. Így, ha a Bizottság elutasítja a jogalkotási eljárás megindítását olyan európai polgári kezdeményezés kapcsán, amelyet az Európai Parlament számottevő többséggel támogatott, az alapjaiban rengetné meg az uniós polgároknak az európai részvételi és képviseleti demokráciába vetett bizalmát.
Az EP hétfőn vitatja meg a javaslatcsomagot, és várhatóan a csütörtökön kerül sor az előterjesztett (és módosításokkal kiegészített) állásfoglalás elfogadására.
A Minority SafePack szervezői, a kezdeményezés mögött álló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), valamint annak elnöke, Vincze Loránt, aki egyben az európai polgári kezdeményezések európai parlamenti jelentéstevője, az elmúlt években figyelemreméltó érdekérvényesítő tevékenységet fejtett ki e széleskörű politikai támogatottság megszerzése érdekében mind az egyes európai parlamenti képviselőknél és európai képviselőcsoportoknál, mind pedig a különböző tagállami kormányoknál és parlamenteknél. A Minority SafePack támogatói között felsorolható például Evelina Dobrovolska, a Litván Köztársaság igazságügyminisztere, Alma Zadić osztrák szövetségi igazságügyminiszter, illetve Dubravka Šuica, az Európai Bizottság demokráciáért és demográfiáért felelős alelnöke is. Legutóbb például a német Bundestag fogadott el egyhangúlag határozatot a Minority SafePack támogatása érdekében, ellenszavazat nélkül, az összes bundestagi frakció támogatásával. A kezdeményezés pozitív elbírálása melletti legnagyobb befolyásoló tényezőnek elméleti megközelítésben a kezdeményezést aláírásukkal is támogató 1 123 422 millió uniós polgár kifejezett akaratának kellene lennie (a kezdeményezés 11 tagállamban teljesítette az érvényességhez szükséges határértéket). Ez azonban a polgári kezdeményezések korábbi gyakorlatának tanulságai alapján messze nem elég. Az eddig az aláírásgyűjtést sikerrel teljesítő, a Bizottság által megvizsgált négy európai polgári kezdeményezésből a Bizottság három kezdeményezést bármilyen javaslat előterjesztése nélkül söpört le az asztalról, de a bizottsági előterjesztést eredményező Right2Water vízvédelmi kezdeményezés is csak részsikernek tekinthető. Utóbbi esetben ugyanis a Bizottság bár előirányozott európai uniós cselekvést a kezdeményezés kapcsán, az közel sem felelt meg a szervezők eredetileg megfogalmazott kérésének. Különösen fontos tehát, hogy az uniós polgárok kellő számának támogatása mellett a szervezők megfelelő politikai támogatottságot tudjanak felmutatni kezdeményezésük mellett.
E támogatottságot hivatott erősíteni az Európai Parlament állásfoglalása. Az állásfoglalásra irányuló tervezet öt európai képviselőcsoport, az Európai Néppárt, a baloldali Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, a liberális Renew Europe, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport és az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal közös előterjesztése. E képviselőcsoportokhoz tartozó európai parlamenti képviselők az Európai Parlament több mint háromnegyedét teszik ki. Emellett az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja – amelyben például helyet foglal a lengyelországi “Jog és Igazságosság” kormánypárt – is készül állásfoglalás-tervezettel a mai plenáris vitára. Az Identitás és Demokrácia képviselőcsoport is készült egy állásfoglalás-tervezettel, amelyben helyet foglal a Matteo Salvini által vezetett Lega, ám nekik nem sikerült összegyűjteniük a szükséges 36 európai parlamenti képviselői aláírást, amely kellett volna ahhoz, hogy napirendre tűzhessék az ő állásfoglalás-tervezetüket. Így az Európai Néppárt vezetésével a Vincze Loránt RMDSZ-es európai parlamenti képviselő által társjegyzett állásfoglalás elfogadása várható.
A nemzeti kisebbségekről szóló uniós jogalkotás feletti politikai törésvonalak azonban nem tipikusan pártcsaládhoz tartozás, hanem helyi tagállami politikai kérdések mentén figyelhetőek meg. Számos tagállam kifejezetten ellenséges a kisebbségi jogok kiterjesztésével szemben. Példának okáért, Romániában 2018-ban az akkori miniszterelnök, Mihai Tudose a székelyföldi területi autonómia kérdéskörének felvetésére úgy fogalmazott, hogy “[...] ha a [székely] zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is [...]”. Ezzel szemben más tagállamok sajátos történelmi, demográfiai és politikai jellemzőik okán, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül támogatják a nemzeti kisebbségek védelmét, és így a Minority SafePack kezdeményezést is. Utóbbihoz tartozik Magyarország, amelynek kormánya támogatja a Minority SafePack-et. Ezenfelül 2017-ben a magyar országgyűlésben és a Máért ülésén is valamennyi parlamenti frakcióval akkor rendelkező politikai párt támogatta a kisebbségvédelmi kezdeményezést, de az ügy az európai parlamenti képviselők között is szokatlan egységet teremtett – a mai napon az előzetes bejelentések szerint mind a 21 magyarországi EP képviselő támogatni fogja a 527 686 magyarországi uniós polgár által aláírt kezdeményezést.
Az állásfoglalás tervezete értelmében a nemzeti kisebbségek nyelve és kultúrája az Unió kulturális örökségének szerves részét képezi. Az EP ezért felszólítaná a tagállamokat a kisebbségek jogainak védelméhez szükséges intézkedések elfogadására. A tervezet felidézi a 2018 novemberében – Nagy József felvidéki EP-képviselő által jelentéstevőként előterjesztett – az EP által is nagy többséggel elfogadott kisebbségi jogminimumról szóló állásfoglalásra, amely szintén a nemzeti kisebbségek érdekében történő uniós jogalkotás megindítására szólította fel a Bizottságot, máig eredménytelenül. A tervezet támogatja a Minority SafePack javaslatcsomag valamennyi elemét, és arra szólítja fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a kezdeményezésben foglaltaknak megfelelően.
Mit várhatunk tehát a mai naptól az EP plenáris ülésén? Egyrészt vélhetően érződni fognak azok a sajátos tagállami okokra visszavezethető törésvonalak, amelyek belpolitikai kérdésként jelennek meg a különböző tagállamokban. Az októberi nyilvános meghallgatás tanulságai alapján vélhetően kevesen lesznek azok az EP-képviselők, akik felszólalnak majd a javaslatcsomag ellen. Szinte borítékolható például az összeesküvés-elméleteket terjesztő román Mihai Tudose elutasító álláspontja. Ahogy a nyilvános meghallgatáson, a mai plenáris vitán is azonban ezek a hangok halk kisebbségbe fognak szorulni a kezdeményezést támogató képviselők mellett. Az EP ugyanis várhatóan széleskörű, és számottevő politikai támogatással fogadja majd el a Minority SafePack-ről szóló támogató állásfoglalását, ezáltal egyértelmű üzenetet küldve az uniós jogalkotási eljárás megindítására kizárólagos jogosult Európai Bizottság számára, azon belül pedig Věra Jourovának, az európai polgári kezdeményezésekért felelős alelnöknek.
Ahogy az EUstrat által szervezett novemberi konferencián kutatóintézetünk vezetője, Navracsics Tibor korábbi uniós biztos, az európai polgári kezdeményezések rendszerének magyarországi nagykövete is kifejtette, a Minority SafePack új fejezetet nyitott az európai integráció történetében, hiszen sikerével végre megjelent az európai belpolitika radarján az őshonos nemzeti kisebbségek témája. A Minority SafePack tényleges hatása azonban nagyban függ attól, hogy a Bizottság milyen döntést hoz a javaslatcsomag érdeméről. A kezdeményezés azonban mindenféleképpen mérföldkő az uniós kisebbségvédelemben, hiszen az Európai Bizottság eddig soha nem vette napirendjére a kérdést, most azonban a sikeres aláírásgyűjtésnek köszönhetően a testületnek színt kell vallania az őshonos nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatban. A Minority SafePack egyik legfőbb tanulsága továbbá, hogy a magyar ügyek az európai érdekrendszerben történő elhelyezéssel hatékonyan képviselhetőek az Európai Unióban, ehhez azonban szükségesnek bizonyul az adott kérdés európai megközelítése és a jó európai szövetségi kapcsolatok kialakítása és stratégiai célú felhasználása.
2020. 12. 14. - Dr. Tárnok Balázs – Nagy Dénes András
Kép: FUEN