Az orosz-ukrán háború új lapot nyitott Európa és a világ történelmében, de jelentős kihívás elé állította a visegrádi együttműködést is. Oroszország Ukrajna ellen elkövetett agressziója soha nem látott töréspontot eredményezett Magyarország és térségi partnerei, elsősorban Lengyelország között, ez pedig Magyarország európai pozícióját is jelentősen befolyásolja. Az új magyar kormányra váró egyik legnagyobb kihívás a térségi szövetség helyreállítása lesz, amihez azonban elengedhetetlennek tűnik a külpolitikai irányvonal, illetve az ezzel kapcsolatos kormányzati kommunikáció bizonyos szintű újragondolása.
Február 28-i írásunkban bemutattuk, hogy milyen hatással volt az orosz-ukrán katonai konfliktus – elsősorban az eszkaláció során – a visegrádi együttműködésre. Bár az orosz katonai inváziót Budapest is határozottan elítélte, a háború az április 3-án tartott magyarországi országgyűlési választás kiemelt témájává vált, az elmúlt másfél hónapban pedig további jelei mutatkoztak annak, hogy a háború, illetve az annak kapcsán előirányzott nyugati intézkedések (ideértve a fegyverszállításokat, valamint az Oroszország ellen kiszabott szankciókat, különösen az energiahordozók területén) mára egyértelműen a visegrádi együttműködés történetének legnagyobb kihívásává vált.
Az már korábban is láthatóvá vált, hogy Csehország és Szlovákia a magyar megközelítéstől jelentősen eltérő álláspontot képvisel a V4 szerepét illetően. A 2020-ban hivatalba lépő új szlovák, valamint a 2022-ben munkáját megkezdő új cseh kormány sem kecsegtetett túl sok reménnyel a visegrádi együttműködés mélyítését, illetve szimbolikus politikai ügyekre történő kiterjesztését illetően. A szlovák-magyar viszonyt számos kényes kérdés terheli, ennek pedig egyértelműen látszottak jelei a kétoldalú tárgyalások során (április elején Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke már arról beszélt, hogy az orosz agressziót kihasználva Orbán Viktor hamarosan "felparcellázhatja" Szlovákiát). Petr Fiala új cseh kormánya pedig világosan leszögezte, hogy elsősorban a nyugat-európai kapcsolatainak erősítésére és az európai politikai fősodorhoz való közeledésre kíván összpontosítani, ezzel pedig a V4 csoporttól való távolságtartás várható Prága részéről. A lengyel kapcsolat az elmúlt években is szilárd maradt, az orosz-ukrán háború azonban ezt a kapcsolatot ásta alá leginkább, ami a legfájóbb pont Budapest számára.
2022 tavaszán a két ország közötti politikai kapcsolatok az elmúlt hetven évben tapasztaltakhoz képest soha nem látott mélységbe süllyedtek. Március elején lemondott posztjáról Magyarország szczecini tiszteletbeli konzulja, Artur Balazs. Jaroslaw Kaczynski, a Jog- és Igazságosság (PiS) lengyel kormánypárt vezetője előbb a magyar országgyűlési választás előtt egy héttel kritizálta a magyar kormányfőt annak Oroszországgal kapcsolatos óvatos álláspontja miatt, majd a választás után is rendkívül éles bírálatot fogalmazott meg Orbán Viktorral szemben, amiért nem volt hajlandó egyértelműen elítélni Oroszországot a Bucsában történt tömeggyilkosságokért. Kaczynski azt is hozzátette: „nem működhetünk úgy együtt, ahogy a múltban, ha ez így folytatódik.”
A lengyel álláspont az orosz invázió ellen történő leghatározottabb és a nyugati országok által is támogatott legszélesebb fellépés kapcsán a sajátos lengyel történelmi tudatra is visszavezethető. Emellett a PiS vezetőinek egyre kritikusabb megnyilatkozásait vélhetően a lengyel belpolitikai helyzet is ösztönzi. A lengyel politikába a PiS legfőbb vetélytársaként visszatérő Donald Tusk az elmúlt években kemény kritikusa volt Orbán Viktornak, visszatérően oroszbarátsággal vádolva a magyar kormányt. Az idei magyar választási kampányban pedig az ellenzéki nagygyűlésen is felszólalt az Európai Néppárt elnöke. A PiS tehát vélhetően nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy magyar partnerének elnézi a lengyeltől jelentősen eltérő Oroszország politikáját.
Budapest többször hangsúlyozta, hogy a visegrádi együttműködés a szakpolitikák számos területét érinti, és pusztán az a tény, hogy Oroszországgal kapcsolatban nincs egyetértés a két fél között, az nem veszélyezteti a két ország szövetségét. Ezzel együtt a legújabb lengyel kommunikáció fényében úgy tűnik, hogy a háború kapcsán kialakult eltérő álláspont nem egy a sok téma közül, hanem egy olyan szimbolikus kérdés, amely a többi szakpolitikai együttműködést is képes felülírni, legalábbis egy időre. Ezt támasztja alá, hogy március végén meghiúsult a V4 védelmi minisztereinek budapesti találkozója. Előbb a cseh védelmi miniszter jelentette ki, hogy a magyar kormány Oroszország-politikája miatt nem jön Budapestre, majd a lengyel védelmi miniszter is lemondta a részvételt. Ezt követően Budapest lefújta a találkozót.
Mindeközben a visegrádi országok egyéb együttműködések keretén belül igyekeztek láthatóvá tenni az Ukrajna irányába tanúsított támogatásukat. Március közepén Mateusz Morawiecki lengyel, Janez Jansa szlovén és Petr Fiala cseh miniszterelnök, valamint Jaroslaw Kaczynski történelmi jelentőségű, titokban szervezett utazáson vettek részt, amelynek során vonattal érkeztek az oroszok által ostromlott Kijevbe, hogy a helyszínen egyeztessenek Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Az utazásra meghívót kapott a szlovák miniszterelnök, Eduard Heger is, aki azonban nem vállalta a részvételt annak kockázatai miatt. E döntését Heger később megbánta, az utazását április elején pótolta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének társaságában. E kijevi útja során jelentette be a szlovák kormányfő, hogy Szlovákia Ukrajnának ajándékozta nagy hatótávolságú S–300-as légvédelmi rakétáit.
A háború árnyékában ráadásul Varsó levetkőzni látszik „fenegyerek” státuszát: a lengyelek közelebb kerültek az európai fősodorhoz, a korábbi európai kritikák pedig háttérbe szorultak velük szemben. Jól szemlélteti ezt, hogy Lengyelország ellen egyelőre nem indul meg a korábban belebegtetett kondicionalitási mechanizmus, holott Lengyelország és Magyarország korábban rendszeresen együtt került említésre a jogállamisági eljárások kapcsán.
A magyar kormánynak kevés mozgástere mutatkozik a tekintetben, hogy a lengyel-magyar együttműködés helyreállítására a jelenlegi magyar kormánykommunikáció fenntartása mellett kerülhessen sor. A mégis fennálló lehetőségek tekintetében Párizsra és Berlinre érdemes figyelni. A francia elnökválasztás hatással lehet a magyar mozgástér alakulására, ugyanis kampányát a magyar MKB hiteléből finanszírozó Le Pen sikere esetén alapjaiban változna meg a magyar kormány európai pozíciója. Ellenben, ha Le Pen elveszíti a francia elnökválasztás április 24-én rendezendő második fordulóját, és az az Emmanuel Macron nyer, aki Magyarországra a kampányban is negatív példaként hivatkozott, az az európai politikájának mérlegelésére kényszerítheti Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Hasonlóan fontos a magyar kormány számára Berlin álláspontja. Németország (és Ausztria) ugyanis továbbra is ellenzi az energiahordozók embargóját, és az eddigiekben a többi nyugati tagállamhoz képest mérsékelten lépett fel Oroszország ellen. A német és az ukrán vezetés között emiatt szembetűnő súrlódások alakultak ki, Zelenszkij elnök Magyarország mellett Németországot is nyíltan bírálta. Magyarország tehát az energiahordozókkal kapcsolatos vitában be tud állni Németország mögé, ekképpen alapjaiban határozza meg a magyar kormány pozícióját, hogy Berlin milyen álláspontot képvisel Oroszország szankcionálásának kérdésében.
Orbán Viktor április 6-i nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az új magyar kormány felállása várhatóan május végéig el fog húzódni, ez pedig lehetőséget biztosít az ötödik kormányát alakító kormányfőnek, hogy a legújabb európai politikai fejlemények ismeretében hozza meg a kormányalakítással kapcsolatos szükséges döntéseket, az új kormány kül- és európai politikai irányvonalát.
Talán soha nem volt ennyire nehéz helyzetben az új kormányra váró kihívásokat tekintve Orbán Viktor, mint a mostani kormányalakításnál. Egyfelől a Fidesz-KDNP az áprilisi választáson elsöprő, rekordméretű győzelmet aratott. A kampány elsőszámú témájává és üzenetévé az ukrajnai háború vált, illetve, hogy Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia. A következő magyar kormány rendkívül erős felhatalmazást kapott arra, hogy Magyarország a lehetőségekhez mérten minimálisra csökkentse annak veszélyét, hogy a hadviselő felek közvetlen beavatkozóként tekintsenek rá. Másfelől azonban a háború kapcsán képviselt álláspont miatt legszorosabb szövetségünk szenved maradandónak tűnő károsodást, amely nemcsak a térségi együttműködési lehetőségeket befolyásolja, de Magyarország európai pozícióját is gyengíti. Az elemzők továbbá egyetértenek abban, hogy a hét szűk esztendő időszakába léptünk, amelyet súlyosbíthat, ha az Európai Unió valóban visszatartja az uniós forrásokat Magyarországtól. Az Európai Bizottság a magyarországi választást követően előirányozta a kondicionalitási mechanizmus megindítását Magyarországgal szemben, és bár az eljárás hónapokig eltarthat, reális a veszélye annak, hogy a tagállamok végső soron megszavazzák a forrásmegvonást Budapesttel szemben.
A magyar kormány részéről nem várható a háborúval kapcsolatos, választási kampányban is képviselt álláspont gyökeres megváltozása, ideértve a közvetlen, Magyarország területén áthaladó fegyverszállítmányok biztosítását, illetve a szankciók energiahordozókra történő kiterjesztését. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs Budapestnek mozgástere az Oroszország politikájának alakítására. Fegyverszállítások tekintetében például Magyarország fegyvert közvetlenül nem szállít Ukrajnának, és nem is enged át fegyverszállítmányt az ukrán-magyar határon, a fegyverszállításból anyagi formában azonban Budapest is kiveszi a részét.
A fegyverszállításokkal és energiahordozók embargójával kapcsolatos, legitimnek tekinthető magyar álláspont mellett rendkívül fontosak lennének a szimbolikus magyar külpolitikai gesztusok, valamint az orosz agresszió sokkal hangsúlyosabb elítélése a kormányzati kommunikációban. Ez vélhetően nem sodorná veszélybe Magyarország energiaellátását, azonban alkalmas lehet a nyugati szövetségi rendszerhez tartozás demonstrálására, és a legközelebbi szövetségeseinkkel fenntartott kapcsolat helyreállítására.
2022.04.19. Dr. Tárnok Balázs
Kép: Flickr.com